Fazekasáru, | A Pallas nagy lexikona

Full text search

Fazekasáru, durva, vasoxidos agyagból készített, likacsos agyagáru, melyet könnyen olvadó, átlátszó ólommázzal vonnak be (főzőedények, tálak, korsók), de mázatlanul is használják, p. a virágcserepet, kantát stb. A fazekas-agyag lehet közönséges, vasoxidos, meszes agyag, mely rendszerint képlékeny, és melyen a máz igen jól tart; de ez az agyag nem tüzálló és a belőle készített edények főzésre nem alkalmasak, miért belőle csak korsókat, tálakat stb. készítenek, ezért a magyar fazekas tálföldnek is mondja. A fözőedényeket pedig mészmentes, vasoxidos, de még jobban tüzálló agyagból készítik, mely finom homokot is tartalmaz. A kövér agyahoz szükség szerint még homokot kevernek, vagy gyakran a kövérebb agyagot homokos, sovány agyaggal keverik össze. A fazekas az agyagot vagy csak beáztatja és tiporja, ha pedig kavicsos, meg is szüri. Az agyagot ekkor sok vizzel felhigítja, és miután a kavics és a durva homok leülepedett, az iszapos folyadékot téglákkal kirakott gödörbe bocsátja, hol a felesleges viz a földbe szivárog és részben elpárolog. Az edények a megsürüsödött gyurható agyag-keverékből szabad kézzel a fazekaskorongon készülnek (lásd Fazekaskorong). A száraz tárgyakat égetik és azután a máziszappal leöntik, mely alkalomkor a likacsos cserép a vizet felszivja és a benne feliszapolt mázanyag egyformán rakódik le az edény felületén. A mázolt edényeket másodszor rakják a kemencébe és addig égetik, mig a máz fényesen meg nem olvad.

A fazekaskemence (l. ábra) rendszerint hosszukás kamrából áll (A), melybe az árut elhelyezik. B a tüzhely, a áttört fal, mely szétoszlatja a lángot. A kémény alatti ajtónál berakják az árut. Az erdélyi fazekasok az ugynevezett katlant használják, ez köralaku fal, melybe az edényeket kupszerüen rakják be és cseréppel befödik. A közönséges fazekasmáz 1 sr. quarc- és 2-3 sr. ólomglétből készül, mely anyagokat a mázörlőn vizzel finomra őrlik. Keményebb mázhoz esetleg kevés agyagot és krétát is tesznek. A puha fazekasmáz nem áll ellent az erősebb savaknak,s mivel előfordulhat, hogy az ecetes eledelek ólmot oldanak a mázból, ólommentes mázakat is készítettek, de ezeket mindeddig általánosan nem alkalmazzák. Oly F.-t, melyből 4%-os ecetsav főzéskor ólmot old fel, a forgalomba hozni tilos. Szines fazekasmázt nyernek, ha a fehér mázhoz szmáltot (kék), rézoxidot (zöld), antimón-kéneget (sárga), vasoxidot (sárgásbarna-vörös), barna-követ (barna) stb. kevernek. A F.-t vagy többféle szines mázzal v. engobbal (l. o.) festik v. diszítik. A szines mázakkal készít a fazekas márványos edényeket akképen, hogy egyszerre többféle szines mázt önt az edényre és ezeket egymásba hagyja folyni, vagy ráfestheti a szines mázakat a festőkannával, v. pedig ecsettel. Utóbbi esetben a körvonalakat gyakran be is karcolják, p. az erdélyi fazekasok. Mivel a fazekasáru rendszerint durva és sárga-vörös szinü, a finomabb edényeket engobokkal vonják be (l. Engobe). Az engobe finomabb, fehér vagy szines agyagkeverék, melylyel a fazekas a nyers, megszikkadt edényeket leönti és égetés után csak mázolja. Ha két vagy több féle engobot öntenek a cserépre, márványos vagy pettyes edényeket nyernek. Az angobbal bevont tárgyakba a diszítményt be is karcolhatják v. bevéshetik (znaimi edény, erdélyi sgraffitós edény). A bekarcolt rajzokkal ellátott edényre még szines engobokkal festhetnek, akképen, hogy a karcolás által körvonalozott rekeszeket szines engobokkal kitöltik (svájci majolika). Durvább diszítményeket a festőkannával készítenek. A festőkanna egy kis agyagedény, melynek kifolyó csövébe tollszárat tesznek. A megfestendő edényt a korongra helyezve forgatják és ez alatt a kannából a festékiszapot rá hagyják folyni. Ilyképen a fazekas sávos diszítményeket állíthat elő; többszinü sávot egymás mellé rakhat, vagy ha a kannát mozgatja, hullámos sávokat is rajzolhat. L. Magyar fazekasáruk.