Farkas
Farkas 1. András (Andreas Lupus), XVI. sz.-beli prot. papköltő. Esztergomból származott, de életéről s nevelkedéséről semmit sem tudunk 1531-ig, amikor a wittenbergai egyetemre iratkozott be s ott barátságot kötött Gálszécsi Istvánnal, kivel hazatérésük után is mindvégig jó viszonyban élt, mit bizonyít az a körülmény, hogy F.-nak egyetlen ránk maradt munkája Gálszécsinek egy elveszett egyházi munkájával együtt jelent meg először Krakóban. Munkájának cime: Cronica de introuctione scyttarum in Vngariam et Judeorum de Aegypto (Krakó 1538., 8-adrét 16 lapon); a ránk maradt három másolat közül a Bornemissza Péter énekes könyvében (Detrekő 1582) olvashatónak magyar címe: Az sidó és magyar nemzetről. Miképpen az Vristen izraelnek népét egiptombol és hasonlóképen az magyarokat szithiabol kihoszta. F. e 354 sorra terjedő versezetével megkezdi irodalmunkban a bibliai énekek sorát, melyekben az ótestamentomi tárgy nemzeti vonatkozásokkal van átszőve s a zsidó és a magyar nép története párhuzamba állítva, hogyan pártol el mindkettő az Istentől s hogy lakol meg érte. Költői alakításról e műben alig szólhatunk. Verselése is gyenge. Ki van adva a Régi M. Költők Tára II. köt. Szilády jegyzeteivel. E versezet dallama a nyomtatásban fenmaradt magyar hangjegyek közt a legrégibb; megfejtve kiadta Mátray Gábor a Történeti stb. énekek a XVI. századból, 1859.
2. F. Fábián, 1655. putnoki várkapitány. Később Thököly pártjához csatlakozván, farkasfalvi jószágát hütlenség cimén elveszítette; a németek «ördögüző Fábiánnak» nevezték.
3. F. (farkasfalvi) Ferenc, iró és felfedező, szül. a mult század végén, megh. 1820. után. Jogot végzett és filozofiai munkákat irt. Fontosabb, hogy a buvárharangot tetemesen megjavította. 1820. Bécsben mutatta be Delphin nevü buvárkészülékét, melylyel nagy feltünést keltett, de melynek hasznát nem látta.
4. F. Gyula, egyet. tanár, szül. Puszta-Sárosdon (Fehér vm.) 1847 márc. 28. Középiskoláit Győrött, egyetemi tanulmányait mint jogász és bölcselethallgató Budapesten végezte. 1870-74. Székesfehérvárott a főreáliskolán s a tanítóképző póttanfolyamban tanított, továbbá a pápai tanítóképző póttanfolyam igazgatója volt. 1874-80. Batthyány Géza gróf gyermekeinek kiképzését vezette. 1881-87. a budapesti tud. egyetemen a matematika magántanára volt, 1887. a kolozsvári egyetemen az elméleti fizika rendkivüli s egy év mulva annak rendes tanára lett. Irt számos becses matematikai és fizikai értekezést, melyek egy része a párisi akadémia Comptes rendusiben jelent meg; a többi részint folyóiratokban, részint önállóan. Lefordította Baltzer művét: A determinánsok elméletéről (Genf 1877).
5. F. Imre, székesfehérvári püspök, szül. Zámolyon, Fehérm. 1788 aug. 9., megh. 1866 jan. 7. A hittudományokat Pesten végezte, 1813. szentelték pappá, három évig volt a fehérvári papnevelő tanulmányi felügyelője s tizenhat évig váli plébános. 1833-ban székesfehérvári plébánossá választották, majd kanonok, a papnevelő igazgatója és cimz. apát lett, végre 1851. Székesfehérvári püspöki székébe emelé őt a fejedelmi kegy. Több egyházi beszéde nyomtatásban is megjelent.
6. F. Imre, jó hirnevü magyar nyomdász, 1610. nyitotta meg műhelyét Kereszturott, mely 1620-ig virágzott. Vezetése alatt jelent meg egy évtizeden át a megyeszerte elterjedt Kereszturi Kalendárium, Zwonarics István: Az Szentirásbeli Hitünk ágazatai és Pázmán Péter pironsági cimü munkái, az Agenda 1612-ben, majd Gönczi Miklósnak Az Vr vachoraiarul és az Romai Babylonnak kőfalai cimü vallási iratai. Ezen utolsó nyomtatványának közrebocsátása után annyi üldözésnek volt kitéve, hogy nyomdáját beszüntette és Csepregre költözvén, ujabbi működését ott csak 1627. kezdette meg s folytatta 1641-ig, vagyis haláláig. Ezen nyomdájának ismertebb termékei az évente megjelenő Csepregi Kalendárium, Zwonarics Magyar Postillája (1627), Evangéliumok és Epistolák (1631) és Lethenyei Istvánnak: Az Szent Irásbeli Hitunc Againac rövid összve-szedése cimü nagyobb műve (1635).
7. F. Jakab (Alistáli), ev. ref. lelkész, szül. 1630 körül Alistálban Rozsonymegyében; a felsőbb tudományokat S.-Patakon hallgatta, 1650. Utrechtben tanult; 1656-ban gönci tanár, később szőnyi lelkész és a komáromi egyházmegye alesperese volt. Munkái: Problemata aliquot ad politiam ecclesiasticam de scholis quae sub praesidio Gisberti Voetii ventilandum proponit... (Utrecht 1652). Ebben a munkájában azt vitatja, hogy prot. államban az iskolát egyház és állam közösen igazgassák, kat. államban pedig a protestáns egyház intézze a maga iskolái dolgát. Disputationes politicae de nobilitate pars prior (Utrecht 1654. Pars post., u. o. 1654).
8. F. József, ref. teol. tanár, szül. Gárdonyban (Fehér vm.) 1833 márc. 23. Középiskolai tanulásait a budai kegyesrendi és a kecskeméti ref. gimnáziumokban, bölcsészeti és teologiai tanulmányait a kecskeméti ref. kollégiumban végezte; ugyanitt az 1855-56-ik évben, a Ballagi Mór távoztával megüresedett szentirásmagyarázati tanszéket töltötte be mint helyettes tanár, a következő iskolai évben a bécsi, hallei s zürichi egyetemek hallgatója volt, 1857-1859. a kecskeméti teologiai intézetnél az egyháztörténelem és ó-szövetségi irásmagyarázat rendes tanára volt, a patentalis küzdelmek alatt a dunamelléki kerület agg helyettes szuperintendense mellé Csákvárra titkárul helyeztetett át, a küzdelem multával (1860 jul.) a budapesti protestáns teologiai intézet helyettes, 1862 óta rendes tanára lett; 1863-1893. egyházkerületi aljegyző, 1893 óta egyházkerületi tanácsbiró, 1870 óta a budapesti egyháztanács jegyzője, 1884-1887. püspöki titkár. Munkái: Egyháztörténelem (Hase K. nyomán 2 köt. Pest 1865-66). A magyarországi protestáns egyház történelme (1881). Kálvin élete. Magyar protestáns hitvallók és vértanuk (ford. 1861). Bibliai földrajz (Pest 1870). Bibliai régiségtan (ford. 1872). Szerkesztette a Keresztyén Család c. heti lapot, a Protestáns árvaházi képes naptárt (1874-1890). A Pallas Nagy Lexikonában a protestáns teologiai szaknak szerkesztője.
9. F. (Vukotinovics) Lajos, l. Vukotinovics.
10. F. László, orvos, szül. Kisszálláson (Bácsm.) 1847., orvostudorrá avattatott Budapesten 1870., sebésztudorrá és szülészmesterré Bécsben 1871. Eleinte Kovács Józsefnél műtőnövendék, majd Lumnitzer tanár osztályán alorvos, 1884 óta a vörös-keresztegylet Erzsébet kórházának sebészfőorvosa; 1890. kinevezték a Rókus-kórház főorvosává. A honvédelmi minisztérium kiküldötteként résztvett a londoni, kopenhágai és washingtoni nemzetközi orvosi kongresszusokon, azonkivül a vörös-kereszt-egyletek genfi, karlsruhei és római nemzetközi konferencián képviselte a magyar egyletet. Különösen a hadegészségügy iránt érdeklődvén, meglátogatta a szerb-török háboru alkalmával, Bosznia okkupációjánál, majd 1885-ben a szerb-bolgár háboru alkalmával a tábori egészségügyi intézményeket. Több külföldi és belföldi szaktársulatnak is tagja.
11. F. Mihály, kertészeti és gazdasági iró, meghalt Budapesten 1880 május 3-án, 81-ik évében. Nagyon termékeny iró a mezőgazdaság csaknem minden ágában; a Falusi Gazda cimü szaklap és ugyanily nevü naptár, továbbá a Kertész-gazda naptárának szerkesztője. A szaklapokban megjelent nagyszámu dolgozatain kivül munkái: Magyar méhészkönyv, vagyis utmutató a sikeres méhtenyésztésre, tekintettel a különböző tenyésztési módokra (Pest 1861., második kiadás 1870). Takarmánynövények ismertetése és tenyésztése, rétmivelési és takarmányozási naptárral (Pest 1864., 2-ik kiadás 1873); Kertészeti kézikönyv (Pest 1865); Galgóczy Károly munkájának 2-ik kiadása F. M. által átdolgozva, (3-ik kiad. 1874); Apró majorság, vagyis a baromfitenyésztés foglalatja (Pest 1870., 2-ik kiadás 1882); A bogyósgyümölcs tenyésztése, mint egyik hasznos és leggyorsabban jövedelmező ága a kertgazdászatnak (Pest 1872); A dinnyetenyésztés foglalatja és a legjelesebb honi és külföldi csemegefajok ismertetése (Bpest 1873., 2-ik kiadás 1883); Magyar kertészkönyv. A belterjes kertészgazd. foglalatja (Bpest 1876). V. ö. Szinnyei, Magyar irók.
12. F. Miska, cigányprimás, született Győrben 1829., meghalt a 80-as években. Egyike volt az elsőknek, ki jól szervezett cigányzenekar élén Európa majd minden országát beutazta s a magyar zenét megismertette a külfölddel. Mint magyar darabok szerzője is több sikerült indulót, csárdást s más táncdarabot szerzett. Ezek közt legtöbb sikert aratott Ida-csárdása, melynek mintájára a későbbi cigány-kompozitorok egész halmaz csárdást faragtak.
13. F. Ödön, zeneszerző, szül. Jászmonostoron 1851. Szülői a technikai pályára szánták, melyen ki is képezte magát. Nagy hajlammal birt azonban a zenéhez s mikor 1875. az orsz. m. kir. zeneakadémia megnyilt, abba azonnal beiratkozott a felsőbb zeneszerzési osztályba, melynek négy éves kurzusát sikeresen bevégezvén, az akadémia igazgatósága s tanárai ajánlatára az 1879. ujból szervezett kolozsvári zenede igazgatói állását nyerte el, hol ma is sok eredménynyel működik. Már mint akadémikus feltünt több nagyobbszabásu szerzeményével. Ezek közt Bajadér cimü egyfelvonásos operája elő is adatott a budai szinkörben 1876. Mióta Kolozsvártt letelepedett, az ottani zeneviszonyokat egészen átalakítá. A zenede körében rendes filharmóniai társulatot is szervezett, melylyel s az intézet énekkarával évenkint nagyszabásu klasszikus zeneelőadásokat tart, melyeket maga vezényel s igy mint dirigens is sikerrel értékesíti képességét. Több zenekari művet, dalokat zongorakisérettel, férfi- és vegyes karokat irt. Egyik operája, a Tündérforrás, 1893. került előadásra a kolozsvári nemzeti szinházban. Egy másikat pedig (A vezeklők-et) a budapesti m. kir. operában 1894 ápr. 24. adták elő. A nemzeti zenede 50 éves jubileumán az ő pályaműve nyert legtöbb dicsérő szavazatot s az ünnepen elő is adták.
14. F. (bölöni) Sándor, az erdélyi kir. kormányszéknél fogalmazó, a m tud. akadmia levelező tagja, szül. Bölönben 1795 dec. 14., megh. Kolozsvártt 1842 febr 3. Atyja, F. Zsigmond szegénysorsu székely nemes. Tanulmányait az unitáriusok kolozsvári főiskolájában, majd a kolozsvári liceumban végezte s élénk tudományszomját több oldalról táplálva, a bölcseleti, teologiai és jogi tanfolyamokat végighallgatta. 1816. ifjabb báró Wesselényi Miklóssal, kivel haláláig tartó benső baráti viszonyba lépett, a marosvásárhelyi kir. táblához ment jogi gyakorlatra. A b. Wesselényi házhoz az őt irodalmi kisérleteiből ismerő Kazinczy Ferenc ajánlotta, kinek figyelmét már korán magára vonta s ki hozzá episztolát is intézett, s azontől a báró asztalának állandó vendége volt. Az erdélyi kir. kormányszéknél megkezdett hivatalos pályán nem boldogulván, Bécsbe ment további önképzés végett, majd az erdélyi kancellárián viselt kisebb hivatalt 1830-ig, midőn gróf Béldy Ferenccel nagy külföldi utra indult s beutazva Németországot, Hollandiát, Brüsszelt, Párist, Londont, Edinburgot, Dublint, 1831 juliusán Amerikáa is átment, honnét 1832. év elején érkezett vissza Bécsbe. Ettől fogva kezdődik hirneve, melyet mint iró kivívott s melynek jutalmául 1834 nov. 8. a m. kadémia levelező tagjává választatott. Utazásáról ugyanis igen érdekes és tanulságos naplót irt, melynek 28 ivre terjedő európai része kiadatlan maradt ugyan, de északamerikai utazása, mely Kolozsvártt 1834. s második kiadásban 1835. jelent meg, s feltünő és köztetszéssel fogadott irodalmi jelenség volt, a m. akadémia tagjai sorába emelte s 200 arany nagyjutalmat nyert, mit ő a m. akadémia alaptőkéjéhez csatolt. A k. szolnokmegyei kaszinó e munkájáért megaranyozott ezüst bilikommal tisztelte meg, a szinházi orsz. bizottság ajánlatára pedig a kolozsvári nemzeti szinház titkárává neveztetett ki. Hires amerikai utazásán kivül, mely nevét egyszerre országszerte ismertté s népszerüvé tette, és méltán, mert ez volt magyar nyelven az első munka Amerikáról, melyből az észak-amerikai szabad államokat s ezek bölcs intézményeit alaposan megismerni lehetett, még említést érdemelnek Emlékiratai, melyeket K. Papp Miklós adott ki 1870.; Naplója, melyet ugyanaz tett közzé a kolozsvári naptárakban; levelei Kazinczy Ferenchez, Döbrenteyhez, gróf Gyulay Lajoshoz stb. s kéziratban maradt s a kolozsvári unitárius főiskola könyvtárában őrzött fordításai: Az ifju Werther gyötrelmei, Schiller Don Carlosa, Staël asszony Corinnája; egy népujság terveivel is foglalkozott 1834. Élete utóbbi éveinek munkásságát Erdély történetének fürkészésére áldozta, e munkájának bevégezésében azonban meggátolta kora halála. A kolozsvári köztemetőben gót izlésü, obeliszk-alaku emléke s mellszobra áll. Emlékezetének fentartásában nagy érdeme van Jakab Eleknek, ki róla B. Farkas Sándor és kora cimü érdekes tanulmányt irt; Papp Miklósnak, ki kéziratban levő munkái egy részét kiadta s Toldy Ferencnek, ki felette érdekes gyászbeszédet tartott. V. ö. Töldy összegyüjtött munkái. V. köt.
15. F. Simon, Gömör vármegye egyik legrégibb családjának, a szkárosi Farkasoknak őse, a tatárjárás idejében élt; 1266-ban Sándor és Elek nevü fiait említik. Ez utóbbinak unokája, János irta magát először Szkárosról; ezen János unokája, Tamás 1477-ben Gömörvármegye alispánja volt. V. ö. Nagy Iván, Magyarorsz. Csal. IV. 115-6.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
