Farészlet
Farészlet, faszövet v. faréteg (növ. Xylema), az edénynyalábuak belső, kemény, fás rétege. Az edénynyaláb külső részétől vagyis a háncstól azért különböző, mert sejtjeinek fala hálósan, spirálisan, gyürüsen vagy gödrösen vastagodott. A kétsziküek edénynyalábja körbeli helyzetü, azért a faréteg a bél felé, a háncsréteg pedig a kéreg oldalán van, s a faréteg többé-kevésbbé összefüggő fahengert (l. Évgyürü) alkot, mely a belet zárja körül. A fünemü szár rendesen abban az esztendőben elpusztul, a melyikben képződött, azért nem is vastagodik. Ellenben a fák meg a cserjék fája és háncsa között a kambiumnak egy része tevékenységben marad, s évenként fa- és háncsréteget alkot, vagyis a fát vastagítja. Igy jönnek létre a fatest hengeralaku rétegei. Az egysziküek fái csak a pálmák, de évenként ezek sem vastagodnak. .A F.-et hosszura nyult, orsóalaku, vastagfalu sejtek alkotják (rostsejtek, prosenchymasejtek), melyek szorosan egymáshoz szorulnak, köztük sejthézag nem marad, s a hosszaságuk átmérője a fa- v. a növénytag hosszirányába esik.
Az elemi részeknek ettől a helyzetétől hasad a fa hosszaságában. A F. alkotó elemei, melyek a lombos fákban többnyire mind jelen vannak a következők: 1. a légvezető v. trachealis elemek, melyeknek sejtfala relativ vékony, spirálisan, hálózatosan v. odusan szokott megvastagodni s rendes tartalmuk csak levegő. Ide tartoznak az igazi edények, melyek egymás fölött átlyukgatott keresztfalon közlekednek (l. 1. ábra g és 2. ábra).
1. ábra. A bálványfa fájának hosszmetszése, g az edény, t áledény, lf a háncsrostalaku fasejt,
p faparenchyma, st a bélsugár átmetszése.
Ez a F. legtágasabb eleme, gyakran a fa keresztmetszetén mint apró likacsokat már szabad szemmel is megláthatni. (tölgy, 6. ábra). Azonban ugyanabban a fában a tágas nyilásuaktól kezdve a legszükebbekig minden formáját láthatni az edényeknek, ugy, hogy a legszükebb edények az igazi fasejteknél alig valamivel vastagabbak. Gyakran a keresztfal sincs átlyukgatva. Ha a trachealis csövek alakja olyan, mint a rendes faprosenchymáé, de a fala spiralisan v. hálózatosan, de mindenkor odusan (udvaros gödrösen) vastagodik, trancheidának (edényalaku fasejt, áledény, l. o.) hivjuk (l. és 4. ábrán t, 5 ábra) 2. A háncsrostalaku fasejtek (cellulae xylematis libriformes) mindig szük prosenchyma sejtek, sejtfaluk relative vastag, a sejt belseje pedig szük, spirálisan, hálózatosan v. odusan többnyire nem szokott vastagodni, hanem egyszerüen csak gödrös vastagodása van (1. ábra lf, 3. ábra l). Ez alkotja a kétszikü fás növények fajának nagyobb részét. 3. A faparenchyma kurta parenchyma sejt, kevésbbé vastagfalu, szintén gödörkésen vastagodik. Eredete az, hogy a fiatal, még meg nem fásodott fasejtek vizszintes irányban ismételten egész sor, egymás fölött levő parenchyma sejtre osztódnak, de az anyasejtnek prosechymás alakját általában többnyire felismerni rajtok (1. ábra p, 3. ábra hp). Télen keresztül keményitő van bennök, de ez tavasz elején feloldódik, s a rügyekbe szivárog. Ezen elemeken kivül a fában még bélsugár v. fasugár (tükörrost, a fa tükre) is van. Ez a béltől a kéreg felé egyenes vonalban és a sugár irányában futó szövet. A fa keresztmetszetén, mint finom vonásokat v. sugarakat gyakran már szabad szemmel is megláthatni. A bélsugarat is parenchyma sejtek alkotják (1. ábrán st, a 3. ábrán m), de a sejtfaluk meglehetős vastag, szintén
2. ábra. Az ölyvharasztból különválasztott edény alsó része lépcsős vagyisfogas vastagodással.
3. ábra. A Rhododendron fájának különválasztott elemei, t az áledény, l a háncsrostalaku fasejt, hp a faparenchyma, m a bélsugár sejtje.
4. ábra. Különválasztott áledény odús vastagodással, m.-nél a vastagodás egyszerü gödörkés.
megfásodott és gödrösen vastagodott, télen pedig szintén keményítő tartalmu. A fatestnek évenként és periodusonként való vastagodásából lett az évgyürü v. fagyürü, melyeket mint koncentrikus vonalakat a fa keresztmetszésén gyakran könnyen észrevehetünk. Őszkor csupa szük és vastag falu sejtek keletkeznek (5. ábra g), a rákövetkező tavaszkor pedig számos tágas sejt támad (5. ábra v).
5. ábra. A kutyafa fájának keresztmetszése, g az őszi fa, v. a tavaszi fa edényei.
Ez az élénk változás oka a fa évgyürüjének. Ezért a tavaszi fa szélesebb, likacsosabb és puhább (grobjährig), mint az őszi gyürü (feinjährig). Különben az évréteg szélessége ugyanabban a fában is változik a kor szerint v. valami hirtelen változás szerint, a fa más-más termő helyén, de ugyanaz az évgyürü a fának egyik oldalán keskenyebb szokott lenni, mint a másikon. A fa keresztmetszetén még a fának kora szerint is felötlő különbség mutatkozik. A régibb fa (faszine, fakeménye, geszt, szinfa, duramen, Kernholz) keményebb, a nedvtartalma kevesebb, s nem ritkán még sötétebb szinével is eltér a fiatalabb F.-től, melyet a fa fehérjének (alburnum, szijács, Splint) nevezünk. A határ azonban gyakran elmosódik köztük, máskor meg éles, de mindig éppen nem felel meg az évgyürü határának, hanem keresztmetszetén excentrikus, néha még csillagalaku szokott lenni. A fa keménye ellenállóbb, mint a fa fehére, némelykor meg a szin a bomlás kezdetének a jele, p. az ezüstös nyárfáén. Az anatómiai szerkezet szerint az egyes fát még a forgácsáról is meg lehet határozni. A tülevelüek fája (6. ábra) a lombos fákétól azért eltérő, hogy edényök nincs, a keresztmetszésök tehát csupa egyenlő sejtekből alakul (l. az évgyürü képét). Ezek az áledények, melyeknek nagy odui szoktak lenni (4. ábra).
Erről még a megkövesedett tülevelü fát is fel lehet ismerni. A lombos fák fájában tágas edények vannak (6. ábra).
6. ábra. A tölgy fája keresztben vágva, F a tavaszi fa, H az őszi fa,
J az esztendei határ. A fekete hely a léggel telt edényt jelenti.
Ezeket mikroskopiummal az edények tágasságán meg a megvastagodás sajátságán kivül főkép a fentebb elősorolt elemek eloszlása nyomán lehet megkülönböztetni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
