Fafestés
Fafestés. Kétfélét értünk ezalatt: 1. Azt, midőn valamely fából készült tárgyra vizi- vagy guache (födő-) festékkel bizonyos diszítményeket ráfestünk. 2. Midőn a fának természetes szinét vagy csak a fölületen vagy teljes anyagában más szinüre alakítjuk; utóbbit még pácolásnak, avatásnak vagy csávázásnak is nevezzük. A F.-nek (az első értelemben véve) tárgya rendesen valamely kisebb butor vagy diszműtárgy, ugymint asztallapok, könyv-, kép- v. rajztartó födelek, szekrénykék, ládikák, dobozok, kefehátak, kézitükrök stb., melyek lapjait, frizeit és egyéb nagyobb fölületeket nyujtó részleteit alaki vagy ornamentális diszitményekkel látjuk el és azokat aztán vizi- vagy födőfestékkel szinezve kitöltjük. Tekintve azt, hogy a festék eredeti szinét - hacsak az nem föd - csak fehér alapon tartja meg, legcélszerübb festésre oly fát választani, amely fehér szinü és amellett még finom és kemény is, mert puha fán a festék szétfolyik. Legjobb erre a szép fehér iharfa v. a nyár- és hársfa. Ha a fa nem elég fehér, tanácsos azt kéndioxiddal vagy kénsavval, esetleg hidrogénszuperoxiddal fehéríteni és csak aztán befesteni. A szétfolyás ellen hasznos, ha a fát festés előtt hig fehér sellakoldattal avagy kollodiummal beeresztjük és ennek megszáradása után a legfinomabb csiszolópapirossal (0000. sz.) lecsiszoljuk. Utólagosan megint finom politurlakkal óvatosan be kell vonni vagy pedig az asztalossal poliroztatni. L. Festett fabutorok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
