Epirusz
Epirusz (gör. epeiros) a. m. szárazföld; a régi Görögország legszélső északnyugati vidéke, mely hosszukásan nyulik el egyrészt az ambrakiai (most artai) öböl s a tengerbe nyuló Karaunia hegység (2045 m.), másrészt a Pindusz hegylánc (2168 m.) és a Ióni tenger között mintegy 17595 km.2 területen. Strabón szerint 14 apróbb törzs lakta. Csak közepén van tágas, jól áztatott termékeny siksága, a régi Hellopia (a mostani janinai sikság), melynek kettős tómedencéje (a régi Pambotis tó) ma már tetemesen elkülönült egymástól. Karszt jellemü mészkőhegyeit egész hosszában, keskeny völgyek szelik, melyeknek csupán legalsó része szélesedik ki némi siksággá. Legjelentékenyebb folyói a Lakmonhegy tövében erednek; ilyenek északnyugati irányban az Aoos (ma Viosa), mely az Adriába ömlik, dél felé az ambrakiai öbölbe szakadó Aratthos (Arta) és Görögország leghosszabb folyójának, az Acheloosnak (Espropotamos) főforrása, az Inachos. Ugyanitt ered Tesszália folyója, a Peneios is. Mitologiai jelentőségü folyói az Acheron (Mavropotamos) és a vele egyesülő Kokytos (Vouvós). A főutak többnyire a folyók mentén haladtak: Tesszáliából a Lakmón hágón és az Aratthos felső völgyén keresztül Hellopiába; Apollonia és Epidamnosból az Aoos mentén ugyanazon hágó felé; a harmadik főut Hellopiából, ahol mind a három ut kereszteződött, egyenesen Ambrákiába vitt. Az utak e találkozása a legtermékenyebb belső sikságon természetes központjává tette ezt valamennyi törzsnek, és érthető, miért keletkezett épen itt a régi dodónai Zeus-tisztelő hely, melynek hire a Thesprotiából kiköltözött tesszáliak és a Tesszálián átvonult népek révén egész Görögországot bejárta. Három epiróta törzs vált nevezetesebbé: a thesprótok délnyugaton (fővárosuk Pandosia), a chaonok északnyugaton (főv. Phoiniké) és a molottok a középen. Valamennyi sokáig barbár volt a hellének szemében, akik legelőször Kr. e. VII. sz. gyarmatiak révén jöttek érintkezésbe a tengerparti thesprótok- és chaonokkal, a közbeeső molottokat csak Kr. e. IV. sz. közepén Tharypas (Arybbas) fejedelmök, ki Athénben nevelkedett, vonta be a hellén müveltség körébe s bocsátották a görögök olympiai játékokra. A molottok vitéz fejedelme, Pyrrhos (307-272.) volt az, ki E. összes törzseit királyi hatalma alá egyesítette és székhelyévé Ambrákiát tette. Halála után azonban a királyi tekintély aláhanyatlott és Kr. e. 235. táján E. nagy része szövetséges köztársasággá alakult, mely gyüléseit Phoinikében tartotta. Az illyek nyomása alól a rómaiak szabadították fel az epirotákat és ők mégis a makedon királyt támogatták a rómaiak ellen. Emiatt a rómaiak 168. 70 várost dultak föl E.-ban és 150000 lakosát adták el rabszolgákul. Azt a nagyon elterjedt állítást, mintha E. akkor vagy 146. nyert volna provinciai szervezetet, Holmnak legujabban megjelent művével (Griech. Geschichte, IV. B. 1894. 469-551. l.) megdöntöttnek lehet tekintenünk. E. ugy látszik Görögország nagy részével együtt csupán klientelai viszonyban maradt Rómával egészen a császárság koráig. A Kr. u. IV. sz.-ban felállított Epirus nova provincia déli Illyriát is magában foglalta. A törökök 1432 hódították meg. L. Albánia.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
