Eiffel
Eiffel (ejtsd: effel), Sándor Gusztáv, francia mérnök, szül. Dijon-ban, 1835 dec. 15. Tanulmányait 1852-55-ig az École-centrale des arts et manufactures-ban végezte és azután mint vasuti mérnök különösen hidak tervezésével foglalkozott. 1865. Levallois-Perret-ben (Páris közelében) nagy gépgyárat alapított, mely ismeretessé tette nevét. 1890. részvénytársulatnak adta el a virágzó gyártelepet, mely azt «Compagnie des établissement Eiffel, société anonyme» cég alatt tovább viszi. 1878. a párisi világkiállítás számára megalkotta Páris városnak pavillonját; továbbá a nizzai csillagászati toronynak 100 000 kgr. sulyu, egy személy által könnyen forgatható kupoláját. Tőle származnak még a Magasins du Bon Marché csarnokai, a l'école Monge, a clichy-i gázgyár, számos zsilip a Loire, Seine és Garonne mentén. Külföldön is több nagyobbszerü közmunkát, vállalt el igy a Plojesti és Predeal közötti nagy vasuthid építését; az ő gyárából került ki a Bartholdi által tervezett kolosszális (43 m. magas) szabadságszobor a new-Yorki kikötő bejárásánál. 1885-ben rendkivül könnyen mozogható vasuti hidat szerkesztett, (pont portatif). Nálunk E. két nagy művet emelt magának emléket: ő alkotta a volt osztrák-magyar áll. vasutnak bpesti pályaházát (a mostani nyugati pályaházat); továbbá a Szeged pusztulása alkalmával szintén elpusztult közuti hid helyett a Tiszán át vezető uj közuti hidat. Az 1889. párisi világkiállítás számára a 300 méter magas Eiffel-tornyot (l. o.) építette, mely nevét az egész földkerekségén ismeretessé tette. Ez évben a francia akadémia tagjának választotta, Carnot elnök a becsületrend főtisztjévé tette, a «Société des ingénieurs civils» pedig az elnöki székbe ültette. A Panama-csatorna-társulat egyre növekvő pénzügyi zavarai az E.-gyárra is visszahatottak és E., ki a gyár eladása után a megalakult részvénytársulatnak, egyuttal azonban a Panama-csatorna társulat választmányának egyik legbefolyásosabb tagja maradt, az 1892. végén kitört és a francia képviselőház viharos tárgyalásai révén közismeretes Panama-botrányba belesodortatott. Az 1893. jan. havában megejtett bünvádi keresetben a Panama-társulat többi választmányi tagjával együtt ő is az esküdtszék elé került, mely előtt a közvádló azzal vádolta, hogy összesen 33 millió frankot kapott a Panama-társulattól; Flory szakértő pedig azonfelül azzal vádolta, hogy a társulatnak szolgáltatott vasáru nem volt hasznavehető. E vádak alapján az esküdtek E.-t febr. 9. csalárd üzelmek és bizalommal való visszaélés miatt két évi fogságra és 20 000 frank kártérítésre itélték. Mig a többi vádlott: id. és ifj. Lesseps, Fontane, b. Cottu az itélet ellen felebbeztek, E. megnyugodott sorsában. Megemlítendő, hogy E. több rendbeli munkának a szerzője. Fontosabb művei: Les ponts portatifs économiques (Collin közreműködésével, Paris 1888); Les grandes constructions métalliques (Páris 1888); Mémoire présenté á l'appui du projet définitiv du viaduc de Garabit (Cantal, Páris 1889); Conférence de G. E. sur la torur de 300 métres (Páris 1889). V. ö. Vasárnapi Ujság, 1889. 26. sz.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
