Eifel, hegyekkel takart, 600 m. átlagos magasságu fensik a porosz Rajnai-tartományban a Mosel, Rajna és Roer közt. A 68 km. hosszu és 30 km. széles fensik zord, terméketlen és meglehetősen egyhangu, csakis egyes, sziklás völgyek kölcsönöznek neki némi változatosságot; ilyenek az Ahr völgye és a vulkáni tuffokban gazdag Brohl-völgy. Vizei a Moselbe folyó Elz, Ues, Lyser, Salm, Kyll, Prün és Sauer; a Maasba szakadó Roer és a Rajnába torkoló Ahr és Nette. Számos benne a kialudt vulkán, a völgyüst és kratertó, amely utóbbiakat maar-oknak nevezik; a legnagyobb tó a 338 ha-nyi területü, kék vizü Laachersee, amelynek vize néhol 60 m. mély és a mely körül mintegy 31 vulkáni kúp emelkedik. Kisebb kratertavak: a Merfelder-, a Pulver-, a Weinfelder- és a Gemündener-maar. Az E.-ben hat részt különböztetnek meg, ezek: 1. a Maifeld, amely 400 m. átlagos magasságu; a Nette, Elz és Mosel közt fekszik és aránylag szelid klimáju; 2. tőle É-nak az Ahrgau; 3. Ny-ra a Magas-E., amelyben a legmagasabb csucsok (Hohe Acht 700 m., Nürburg 688 m., Errensberg 693 m. stb.) találhatók; 4. DNy-on hozzája csatlakozik a Vordereifel, amelyben a legtöbb maar és vulkáni kúp van; 5. a Schnee-E., amely a legzordabb és legvadabb; végül 6. a Hohe Venn. A D-nek és K-nek nyiló völgyek a legmelegebbek; bennök gyümölcsöt és szőllőt is termesztenek; a magasabb részek azonban csak szegényes legelőkül szolgálnak, amiért is az E.-nek nagyon gyér és szegény a lakossága. Az E. főtömegét a devoni korszak kőzetei alkotják; csak az Ardennák felőli részében vannak nagyobb kiterjedésben félig kristályos palák. Az É-i szélein, továbbá az Erfttől DDNy. felé 7-8 helyen elszigetelve található Eifelmész, amely teknőalaku mélyedményekben fekszik. Eschweiler és a Wurm mellett végre széntelepek is vannak. V. ö. Eifelführer. Herausg. v. Vorstand des Eifelvereins, Trier 1891.