Egyházi nemesek
Egyházi nemesek (Praedialisták). A nemesség nem teljes mértékével felruházott szabad egyének voltak hazánkban, kiket a nemesi szabadságok csak bizonyos feltételek alatt és bizonyos területen illettek meg, eltérően az országos nemesektől, kiknél a nemesi előjogok sem helyhez, sem feltételekhez kötve nem voltak. Prédialistáknak neveztettek azon fekvőségek u. n. proediumok-tól, melyeket bizonyos tartozások, jelesül katonai szolgálatok fejében nehány magyarországi főpap adományából birtak. Főpapjainknak ugyanis meg volt már Szent-István ideje óta katonatartási joguk és kötelességük. E katonák tartoztak az egyházat lázadás és egyéb támadások ellen megvédeni s háboru esetén harcolni a hazáért. Főpapjaink maguk szervezték katonaságukat a várrendszer mintája szerint. A várjobbágy ugyanis a várföldekből bizonyos területet, telket kapott zsold helyett örökös birtoklási és használati joggal s maga szerelte fel magát hadi szolgálatra. A fegyveres szolgálat élethossziglani, sőt örököseire is átmenő kötelezettség volt. Az E.-i intézmény épp ily alapra volt fektetve. Az első Árpád-királyok idejében liberi milites, nobiles jobagiones exercituales, a XIII. sz. közepétől kezdve pedig nobiles ecclesiarum néven fordulnak elő okleveleinkben. Részint az egyházak népeiből, részint az egyházon kivül állókból alakultak, sőt voltak szabadok is, kik önként léptek az egyház eme katonái sorába. Két osztály volt közöttük. Az u. n lovas-jobbágy és a nemes-jobbágy, ez utóbbiak közé csak a főpap adományával juthattak időnkint a lovas-jobbágyok. Első királyaink maguk rendelték ki a szabad vitézek közül az egyház védelmére való katonákat, s ezek, bár ily minőségükben meg is hagyattak a szabad osztály jogainak élvezésében, de egyszersmind az illető főpap birói hatósága alá rendeltettek. Később, a kereszténység megszilárdulása után, habár nem is volt többé szükség az egyházat ugy védeni, mint eddig, mégis fennmaradt ez intézmény a főpapok méltóságának érdekében, s ekkor már nem a királyok, hanem az egyházfők kezdték némely alattvalóikat ily egyháznemesi minőséggel felruházni, erre őket III. Béla kiváltságilag fel is hatalmazván.
Eleinte nemcsak minden püspökségnek, hanem egyes apátságoknak is voltak ily nemes jobbágyaik. Hazai okleveleink tanuskodnak erről; igy p. a bakonybéli, a tihani, a garam-szent-benedeki apátság, sőt a nyulak szigetén levő apácák egyháza is birt egyh. nemesekkel. Utóbb azonban márcsak az esztergomi érsek, győri püsp. és káptalan, a zágrábi érsek és káptalan, végre a pannonhalmi főapát nevezhettek ki E.-t. Ezek között is jelentékeny különbség volt annyiban is, hogy az esztergomi érsek s a zágrábi püspök praediumai nagyobbak s jövedelmezőbbek voltak, mint a többieké, de főleg annyiban, hogy mig az esztergomi érseknek praedialis községei kerületeket, u. n. székeket képeztek (vajkai szék Pozsony, érsekbéli szék Komárom vmegyében, verebélyi szék Bars vmegyében és a szent-györgyi Nógrád és Hontban), melyek az érsek által kinevezett főispán alatt, választott tisztikar által (nádor, ispán, szolgabirók, esküdtek stb.) kormányoztattak, addig a többiekéi csupán a főpap által kinevezett udvarispán (comes curiae) alatt állottak. Különösen megjegyzendő, hogy az E. csak oly egyházi javakat nyerhettek főpapi adományban, melyek egyenesen e célra lettek kijelölve. Az adományozás csupán a fiágat illette; a beiktatás az adományozó főpap kiküldöttje által történt; az E. helyhez kötött lévén, azon a területen kivül, hol az illető rendes lakhelyét tartotta, gyakorolható nem volt; a jószág kihalás vagy hütlenség esetében háramlás jogcimén az adományozó főpapra szállt vissza, aki azonban azt meg nem tarthatta, hanem köteles volt ismét érdemes hazafiaknak adományozni.
Ami a praedialista telkek jogi természetét illeti, nem szenvedhet kétséget, hogy az E. telküket nem tulajdonjoggal, hanem csak visszavonhatatlan birtokjoggal birták. Egyébként az E. is adómentességet élveztek; ily telkökre nézve katonaszállásolás alól kivétettek; révet és vámot az egész országban nem fizettek; saját tisztviselőkkel birtak; birtok- és jogpereikben pedig a főpap nyolcados törvényszékének voltak alávetve. Ma már az 1848. törvények, az 1855 febr. 5-iki ősiségi pót-patens alapján ugy birtokviszonyaik, valamint a biráskodás tekintetében az ország többi lakosaival egyenlő szempontok alá esvén, az egyházinemesi intézmény csak a történelemé.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
