Egyházi hangnemek
Egyházi hangnemek (lat. modi, toni) ama hanglejtők (skálák), melyek a régi görög módszer nyomán, a keresztény zene több százados fejlődésének stádiumaiban keletkeztek. Ezek és a manapság már általánosan használt, két főnormálskála, u. m. a kemény C és a lágy A közt a különbség abban van, hogy mig amazokban az egész és félhangok normativuma minden kiinduláspontul szolgált zönge szerint változott s különféle helyekre esett: addig a mai zenerendszer két fő normál-skálájában bármely kiinduló zöngével szemben mindig ugyanegy helyre esik. A keresztény vallás énekegységét kezdetben igen megnehezítette a hitközségek tagjainak alacsonyabb foku szellemi müveltsége s járatlansága is a rendszeres éneklésben. Későbben pedig mikor a hitközségek élére műveltebb osztálybeli tagok is kerültek, azoknak - más nemlétében - csak az uralkodó görög zenerendszerre kellett támaszkodniok. Az első ker. hitközségek kebelében igy jutott fölényre nyelvi tekintetben a latin nyelv, éneklési modor tekintetében pedig a görög zene himnuszrendszere. A főgond csupán arra lett fordítva, hogy gyakorlatilag a pogány szertartás részleteiből semmi se szerepeljen. Alexandriai Clemens hitfőnöknek (Kr. u. 190.) kiadott egyik rendelete is ezt célozta, mely a keresztény egyház szertartásainál csak a kitara, trombita, psaltérium és a hárfa hangszerek használatát engedi meg, mig a sipokat és fuvolákat mint pogány hangszereket anatéma alá helyezi. Az egyházi énekek sokféle divergálása a zsidó énekmodortól, a bibliának más nyelvekre való lefordítása, (miáltal a zsoltárok szövegszavai különféle nyelvi és énekbeli hangsulyozásokat igényeltek) s más okok is közbejövén: már K. u. a II. század végén arra az eszmére terelték a ker. hitközségek vezérférfiait, hogy e bajokon segítendők, valamely egységes keresztény egyházi szervezetet létesítsenek, melynek egyházi éneklés tekintetében meg legyen az egységes alapja. Erre nézve Abmrosius milánói püspök volt az első reformátor (374-397 Kr. u.), kinek erre irányuló működését aztán általánosan elfogadták s aki a már akkor szerte használt latin szövegü ker. egyházi énekek tonalitása- és hangterjedelmére nézve bizonyos zöngecsoportot állított fel. Ambrosius egészen elvetette főleg a kromatikus rendszert, mely több hitközségnél az azok élén állott magasabb képzettségü főnökök befolyása folytán honosult meg, kik a görög rendszerre támaszkodtak s igy az énekek alapjául egyedül csak a diatonikus hangsort vette fel, mint erre legalkalmasabbat. Az ily hangsorokat aztán négy kiindulási csoportba osztotta, melyek mindenike öt hangot foglalt magába, melynél szélesebb körre az akkori énekek nem is igen terjedtek s melynek mindenike a kiinduló alaphangban találta meg a zárlatot. E négyféle egyházi hangsornak aztán latin elnevezést adott következő sorrendben. u. m.:
Az első tonus-ban előforduló félhangköz, (ott É F) fölfelé folytatva s a diatonikus hangsort minden alaphangtól kezdve, mindenkor más helyre esett s igy hallásilag csakugyan minden hangsorban éles megkülönböztető határul szolgált. S a félhangoknak eme helyi megkülönböztetése szolgált későbben alapul a keresztény nyugati egyházi ének és zene nagyfontosságu kifejlődésének. De az Ambrosius által meghatározott négy tonusnak csupán egy ötödkörre szorítkozott terjedelme, egy pár század multával, a ker. egyház megizmosodása és terjedése folytán, szükségképen kibővítésre szorult, részint a sokféle nemzetiségi énekek hangterjedelmi kiegyenlítése, részint pedig a mindinkább fejlődésnek indult egyházi műéneklés emelése tekintetéből. Az E. e terjedelmi kiegyenlítésének történelmi érdeme a nagynak nevezett I. Gergely pápa nevéhez füződik, aki az Ambrosius-féle ötödterjedelmü tónusokat nemcsak egy egész nyolcadterjedelemre egészítette ki, hanem még más négygyel meg is szaporította s amazokat elnevezte aztán autentikus, az általa hozzátoldottakat pedig plagális hangnemeknek. Az imigyen kiegészített nyolc E., melyek egészen a XVII. századig uralták az egész nyugati keresztény egyházi éneket és zenét, s melyek későbben a görögzenei elnevezéseket nyertek, manapságig is e néven ismeretesek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
