Egyház,
Egyház, a gör. eredetü lat. ecclesia szó elég régi korból való egyenértéküje, amelyben az összetétel eleje, az egy szó, nyelvtörténeti adatok tanusága szerint (v. ö. Nyelvőr I. 69, 121, 294, 316) nem az unus jelentésü számu évvel, hanem egy ma már önállón elkallódott régi szavunkkal azonos. E szó jelentése a reá valló nyelvtörténeti tanuságokból kivehetőleg a szent szó fogalmával rokon lehetett. E. e szerint a. m. szentház. Erre vall egyebekközött a szentegyház plenoasztikus összetétel is, amely egészen olyan, mint a hamupipőke és hamupogácsa, meg sok más magyarázó összetétel. (Az ilyekben ugyanis az alapszó később feledésbe ment jelentését a vele szinonim szó magyarázza. Pogácsa, ill. az e szavunkat kölcsönadó olasz nyelv focaccia szava ugyanis magában is a. m. forró hamuban sült kalács- pepeljuga, a pipőke, pepejke, szláv forrása maga is a. m. hamuban veszteglő kuksoló.) E. tehát 1. templom; 2. a hivők gyülekezete, egyeteme; 3. a hit tanainak letéteményese, vagyis a tanító E. A két utóbbi értelemben egyenértékü vele az anyaszentegyház szó, a kat. egyház műnyelvén a Sancta mater ecclesia szószerinti fordítása.
Teologiai felfogás szerint az E. azonos ama birodalommal, melyet az ószövetségi próféták mint a Messiás országát megjövendeltek; és azonos a «mennyek országával», melyről az Üdvözítő oly gyakran beszél. Igy véve felöleli nemcsak azon embereket, kik a földön küzdenek Isten országának dicsőségeért (a küzdő E.), hanem azon elhunytakat is, kik vagy a tulvilágon szenvedés által készülnek Isten országába való felvételre (szenvedő, tisztuló E.), vagy abban már véglegesen és mindörökre felvétettek (megdicsőült E.). A mennyiben az E.-t szorosabb értelemben, vagyis a még e földön a végső célért küzdő emberekre szorítva vesszük, meghatározatjuk: a Krisztus által alapított látható gyülekezete a benne hivőknek, kik a keresztség által fölavatva ugyanazon hitet vallják, ugyanazon kegyelmi eszközöket használják, ugyanazon törvényeket követik. a próféták jövendőlései, Krisztus és az apostoloknak szavai, a legrégibb egyházatyák és irók tanuságai és végre történelmi megjelenése és szereplése nyomán az E.-ról a következő képet kell alkotnunk: 1. Az E. Isten örökországa, mely t. u. a földi küzdelmeit a világ végeig szakadatlanul folytatja, és az utolsó itélet után az örökkévalóságban vég nélkül fog dicsőséget élvezni. Krisztus országa «Jakab házában mindörökké, és országlásának nem leszen vége» (Luk. Ev. 1, 32); kősziklára építi azt az Ur, hogy a pokol hatalmasságai erőt ne vegyenek rajta (Máté Ev. 16, 18), és megigéri a szt. Lélek támogatását a világ végeig (Máté Ev. 28, 18. János Ev. 14, 16, 26, 16, 13,). 2. Az E. látható ország, hasonló módon, mint bármely más ország szervezetében, életében, tagjaiban egyenkint és együttesen. Krisztus «hegyre épített városnak» nevezi, hogy lehetetlen legyen észre nem venni.
3. Az E. folytatása azon műnek, melyért az Üdvözítő a földre jött és melyet ő látható módon tanítás, és a keresztfán történt önfeláldozása által megkezdett és megalapított, és amelyet mint az E.-nak éltető lelke, láthatatlan feje, a világ végeig épen egyháza által szakadatlanul gyakorol. «Amint az Atya küldött engem, épugy küldlek titeket» (János Ev. 20, 21.); «Nekem adatott minden hatalom az égen és a földön; tehát (ugyan ezen hatalommal fölruházva) menjetek és tanítsatok minden népeket. (Máté Ev. 28, 18). Épen ezért az E. eredetében, céljában, eszközeiben egészen természetfölötti, mely ugyan ezen világon van, de nem ezen világról való, és igy a polgári, politikai társadalom- és országoktól lényegesen különböző; Krisztusnak misztikus teste, melynek élete és egész valója a főétől, Krisztusétól nem különbözhetik.
4. Az E. Krisztus által kigondolt, megalapított, és folyton folyvást éltetett azon ország, melyben az embereknek örökboldogságukat munkálniok kell, ugy hogy aki tudatosan és szándékosan az egyházon kivül él, önmagát fosztja meg üdvösségnek föltételeitől. (Extra Ecclesiam nulla salus). Aki az egyházat nem hallgatja, legyen neked mint a pogány és a nyilvános bünös (Máté Ev. 18, 17). 5. Az E.-nak mint Isten országának tagjait, polgárait képezi minden ember, amennyiben mindenki hivatalos, sőt mindenki saját lelkének üdve érdekében kötelezve van, hogy annak tagja legyen. «Tanítsatok minden népeket»; Isten akarja, hogy minden ember üdvözüljön. (I. Tim. 2, 4.); Isten nem tesz különbséget zsidó és görög között (Róm. 10, 12), hanem azt akarja, hogy mindenki eljusson az igazság ismeretére. Az ószövetségi jövendölésekben mint hegyi város tünik fel, hová özönlenek minden népek (Gen. 18, 18. Is. 2, 2. Dan. 7, 18. Zsolt. 22, 28 stb.). Tényleg, bár külsőleg csak, az E.-nak tagja minden megkeresztelt ember, ha tudatosan és szándékosan az E. szellemi közösségéból kizárja magát, akár halálos bün, akár szándékos eretnekség vagy szakadárság által. Az E.-nak külsőleg és belsőleg, tehát a szó teljes értelmében vett tagja minden megkeresztelt és a kegyelem állapotában élő ember. Igy tehát a hitetlen külsőleg nem, de lelkileg lehet tagja Isten országának. 6. Az E. szervezetét illetőleg: Krisztus akarata és rendelkezése alapján vannak vezetők (tanító egyház) és vannak alattvalók (a hivők közössége). Az előbbiek a tanítás, a szentségek kiszolgáltatása és a kormányzás által hivatvák, - ez kötelességök és joguk, - a rájok bizott hiveknek üdvét munkálni. Isten előtt ugyan minden ember egyenlő, de Isten országában a tagok egy egészbe füzése kormányzati elv nélkül lehetetlen. 7. Isten országa az evangelium birtokában szükségképen az igazságnak országa melyet, amint örökké él, ugy örökké megőriz: a csalhatatlanság. Ez ugyan az egész egyház kiváltsága, de ugy, hogy a hivők érdekében a tanító egyház annak hordozója. Krisztus u. is megigérte, hogy E.-val marad a világ végéig (János Ev. 14, 16); hogy elküldi az igazság lelkét, ki mindörökké velök, - az apostolokkal, a tanító E.-zal, - fog maradni (i. h. 16. v.); ez az igazság lelke fogja őket mindenre oktatni (I. h. 16, 17), minden igazságot velük közölni (i. h.). Ezen csalhatatlanság organuma az apostolok utódjainak, a püspököknek összessége, a Krisztus által rendelt azon szervezet szerint, hogy azok egy fő, Krisztus helytartója, szt. Péternek utódja, a római pápával képezzenek egy szerves egészet. (. Az E.-at jellemző sajátságok, vagyis felismerésére szolgáló jegyek négyre vezethetők vissza: egység, mely szerint az E. nemcsak számra nézve egy, hanem önmagában véve, belsőleg is: a hit és annak nyilvános megvallása, az isteni tisztelet és a szentségek kiszolgáltatása, és végre társadalmi szervezettségére nézve; a szentség, mely szerint az E.-t éltető szellem, Krisztus szelleme és az igazság lelke, a keresztény erények virágzását és a természetfölötti jelenségek, csodák mutatkozását megkövetelik; az egyetemesség, mely szerint minden népekre kihat annak vonzó hatása, sőt tényleges elterjedése is messze tulszárnyalja az egyes nemzetiségeket: nem lehet kizárólagos, nemzeti intézmény; az apostolság, mely szerint az apostoloktól, és azok közvetítésével Krisztustól eredve, az apostolokkal törvényes eredéssel és örökléssel van a világ végeig kapcsolatban. Ezen négy lényeges sajátság Krisztus igaz egyházának azon biztos ismertető jele, mely nélkül, hacsak egy is a négy közül hiányzik, vagy épen magától valamely keresztény felekezettől történik arról a lemondás, sem történeti, sem hittani jog nem képzelhető arra, hogy Krisztus Urunk megváltási művének igazi letéteményese lehessen.
E. protestáns fölfogás szerint a Krisztusban hivők társasága, amely láthatóra (visibilis) és láthatatlanra (invisibilis) oszlik. Amannak tagja minden megkeresztelt egyén, mig emebbe csakis a valódi hivők tartoznak. A reformáció az igaz egyházhoz való tartozás kizárólagos ismérvének a hitet tekintvén, kimondotta, hogy a látható egyház lényeges jegye az evangéliom tiszta hirdetése, a sákramentumoknak és az egyházi fegyelem gyakorlása; a láthatatlan egyházra nézve pedig az apostoli és konstantinápolyi hitvallás az irányadó.
A magyar törvényhozás szerint egyház csak keresztény lehet, és a magyar törvények értelmében csak a bevett egyházak képeznek egyházat. Ezek: a római és görög katolikus, az ágostai és ev. ref. evangelikus, a gör.-keleti szerb és román és a unitárius egyházak, amelyek a törvény által szabályozott viszonyosságot élveznek. Az unitárius vallásra nézve megjegyzendő, hogy katolikus szempontból kétség forog fenn arra nézve, hogy vajjon annak a keresztelése habár az Atya-, fiú és szt. lélek nevében történik - szabályszerünek s igy ezen vallás kereszténynek s ennek megfelelőleg hiveinek összesége egyháznak tekinthető-e? Magyarországra nézve azonban ezen kételyt eloszlatja az 1848. XX. t.-c., mely határozottan elismeri e minőségét.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
