Egyesítés,
Egyesítés, eredeti tulajdonszerzési mód (communio). Két vagy több dolognak oly benső egybeköttetése, hogy az által az egyes dolgok önálló létezésöket elvesztik. Az E.-nek két főnemét különböztetjük meg, az E. szorosabb értelemben, összevegyítés, összekeverés (confusio, Comixtio) és a növendék (accessio) aszerint, amint az E. dolgok hason arányban állanak egymáshoz vagy nem, mely utóbbi esetben a dolgok fő- és mellékdolog viszonyában állanak. Az első esetben az első kérdés az, vajjon az egyesített dolgok az előbbi állapotban visszaállítás értelmében ismét szétválaszhatók-e vagy sem. ha igen, az E. az eddigi tulajdonon változást nem eredményez, a tulajdonosok mindegyike visszahagyja a magáét, s akinek jár, kárpótlást nyer. ha ily szétválasztás nem lehetséges, akkor az azáltal keletkezett dolog az egyesített dolgok tulajdonosai között közös tulajdonná lesz. Az osztr. polg. tkv. erre az esetre azt a további intézkedést tartalmazza, hogy annak, akinek dolgával más az E.-t bünösen eszközölte, szabad választásától függ az egész tárgyat a javítás megtérítése mellett megtartani, vagy azt hasonló pótvány mellett a másiknak átengedi. Ha egyik fél sem bünös, a választás azt illeti, kinek része többet ér. A római jog a közös tulajdon keletkezését kizárja abban az esetben, ha az E. Specifikációt vont maga után, értvén Specifikáció alatt ingó dolognak emberi munka által annyira történt átváltoztatását, hogy az egyesített dolognak fogalma változik. Pl. idegen vászondarabon festőművész képet fest. Az uj dolognak tulajdonosa ily esetben mindig a specifikáló, aki csak kárpótlást tartozik az egyesített idegen dolog tulajdonosának szolgáltatni, a specifikáló jó vagy rossz hiszeme csak a kártérítés mérvénél jöhetvén tekintetbe.
Akcesszió esetében az E. nem eredményez közös tulajdont, hanem az elvnél fogva «accessorium sequitur suum principale» a fődolognak tulajdonosa a mellékdolognak tulajdonát nyeri el, s csak kárpótlással tartozik. De ez is csak abban az esetben áll, ha az E. kiegészítő, s szétválasztás nem lehetséges, mert ha a szétválasztás lehetséges, a mellékdolog tulajdonosa szétválasztást követelhet (actio ad exhibendum) s dolgát vindikálhatja. Hogy ingó dolgok egyesítése esetében, melyik dolog a fő, melyik a mellékdolog, arra általános elvet felállítani nem lehet, annak elbirálása az összerü viszonyok tekintetbe vételétől függ. Az osztr. polg. tkv. idevonatkozólag azt a rendelkezést tartalmazza, hogy ha idegen anyagszerek valamely dolognak kijavítására fordíttattak, az idegen anyag a fődolog tulajdonosáé lesz, aki az anyagoknak árát azok tulajdonosának jó vagy rosszhiszemüségének tekintetbevételével megtéríteni tartozik.
Ingatlan dolognak ingó dologgal E.-se esetében, a fődolog természetesen mindig az ingatlan, s jelesül építésre felhasznált anyagokkal szemben az épület; épületeknek idegen telken emelése esetében a telek, az épület is «caedit soli». Ily E.-nek háromféle esetét szokás megkülönböztetni; u. m. Inćdificatio (beépítés); satio, (idegen magnak saját földben elvetése); plantatio (idegen növénynek elültetése vagy megfordítva saját magnak, növénynek idegen földön elvetése, elültetése, a két utóbbi esetben a mag az elvetéssel, a növények mihelyt gyökeret vertek, a föld tulajdonosának tulajdonává lesznek. A beépítésre az osztr. pol. tkv. határozatai a következők; Idegen anyagszereknek épületbe felhasználása esetében, az anyagszerek az épület tulajdonosának tulajdonába mennek át. Az anyagszereket a jóhiszemü építkező a közönséges, a rossz hiszemü építkező a legmagasabb ár szerint, s ezenfelül még minden egyéb kárt is megtéríteni tartozik. A jóhiszemü építkező azonban csak annyiban tartozik egyáltalán kártérítéssel, amennyiben ellene tulajdoni keresetnek helye lehet. A törvény ugyanis, szakítván a római jognak «res clamat ad dominum» merev elvével nem ad tulajdoni keresetet ingó dolgoknál a jóhiszemü birtokos ellen, aki a dolgot nyilvános árverésen, vagy afféle forgalomra jogosított iparostól, vagy fizetésért oly személytől szerezte, kire azt a tulajdonos használat, megőrzés vagy bármi más célból maga bizta.
Idegen földön emelt épület a földtulajdonosé lesz. A jóhiszemü építkező szükséges és hasznos költségeinek megtérítését követelheti, a rosszhiszemü építkező megbizás nélküli ügyvivőnek tekintetik, s mint ilyen, ha az épület a földtulajdonos tulnyomó használatra van, költségeinek megtérítését követelheti, de ha az épület nincs tulnyomó hasznára a földtulajdonosnak, vagy ez az épületet nem is használhatja, a földtulajdonos nemcsak hogy megtérítéssel nem tartozik, hanem az épületnek elhordását, a beépített teleknek előbbi állapotba visszahelyezését, s a mennyiben ez nem lehetséges «teljes elégtételt» (damnum emergens és lucrum cessans, tényleges kár s elmaradt nyereség) is követelhet. Viszonyt a földtulajdonos, aki az építkezés felől tudott, s attól a jóhiszemü építkezőt azonnal el nem tiltotta, csakis a földnek közönséges értékét követelheti. Épületnek idegen földön s idegen anyagszerekkel emelése tekintetében a fennebbiekben előadott elvek együttesen alkalmazandók. In confinio, vagyis két szomszéd területén nőtt fa a szomszéd tulajdonosoknak - adjacentes - közös tulajdona. A közösségre nem a földben elterülő gyökerek, hanem a földből kiálló törzs irányadó. Minden fatulajdonos jogosítva van saját földéből az idegen fa gyökerét ki, és az ő légürege felett függő ágakat levágni. A fennebiekben ismertetve van a) ingó dologgal; b) ingó dolognak ingatlan dologgal egyesítése.
Előfordulhat még ingatlan dolognak egyesítése ingatlan dologgal. Ennek négy neme van; a) alluvio (áradvány vagy iszaplás); b) avulsio (elsodort földrész); c) insula nata (szigetképződés); d) alvei mutatio (elhagyott meder). Az első eset a földre vonatkozik, melyet valamely viz észrevétlenül a parthoz hord. Ezen földnek, helyesebben földrészeknek tulajdonjoga a part tulajdonosát illet. A második esetben, mely alatt a folyó ereje által észrevehető földrésznek elszakítását s idegen parthoz sodortatását értjük, a római jog szerint az elsodort földrésznek tulajdonjogát a part tulajdonosa nyeri meg, az osztr. polg. tkv. szerint azonban csak akkor, ha az előbbi birtokos tulajdoni jogát egy év alatt nem gyakorolja. A tulajdonszerzés tehát itt nem az E.-en, hanem vélelmezett elhagyáson (derelictio) alapszik. A harmadik esetben, ha t. i. valamely vizben sziget támad, akkor, ha a sziget a viz közepén támad, a két part hosszában fekvő föld tulajdonosainak van kizjel joguk a támadt szigetet két egyenlő részben elsajátítani, s földeik hosszaságához képest magok közt felosztani. Ha ellenben a sziget a viznek csak egyik felén támad, akkor egyedül a közelebbi partföld tulajdonosának, illetve tulajdonosainak van ahhoz igényük. A római jognak némileg eltérő rendelkezése szerint, a sziget hosszához képest a folyó közepe jegyzendő ki vonal által s e vonal határozza meg a jobb- és balparti földtulajdonosokat illető részeket. Mai jogunk szerint továbbá a hajózható folyókon támadt szigetek az államnak tulajdonát képezik. A negyedik esetben, ha t. i. a folyó eddigi medrét elhagyja, az elhagyott meder az előbbi pontban érintett arányokban a határos partbirtokosokat illeti, ugy azonban, hogy első sorban a mederváltozás által károsított földbirtokosoknak van joguk az elhagyott mederből vagy annak értékéből kárpótlást nyerni. Ha végül csupán a viznek kiszáradása, vagy annak több ágakra oszlása által támadnak szigetek, vagy földrészek árasztatnak el, az előbbi tulajdonjogok sértetlenül maradnak. Az osztr. polg. tkv. rendelkezései hazai joggyakorlatunkban is állanak.
E. a fonó iparnak, ill. a kártolásnál, fonásnál és cérnázásnál használatos művelet. Középfinom pamutfonalak gyártásánál kétszeres kártolás divik. Az első kártolóról az anyagot szalag alakjában nyerik (kártolt szalag) s hogy e szalagokkal a második kártoló rendszeresen táplálható legyen, előbb több szalagot egy közös hengerre hengerelnek s igy bundává egyesítik azokat. Fonásnál, főleg ha nyujtott v. fésült fonalat gyártanak, az egyesítés műveletét sokszorosan alkalmazzák. Ekkor ugyanis 3-6 szalagot egyesítenek s ezen egyesített szalagot annyira gyujtják, hogy a nyujtott szalag finomabb (vékonyabb) legyen, mint az egyesítésre használt szalag. Ezen eljárást 5-8-szor ismétlik. Minden E. folytán a szalagok egyenlőtlensége csökken s igy vékonyabb és egyenletesebb szalag (lazaszálrendszer) áll elő. Cérnázásnál a cérnázandó fonalakat sok esetben közös csévére csévelték; e művelet neve is E.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
