Egyenesszárnyuak, | A Pallas nagy lexikona

Egyenesszárnyuak, l. a mellékelt képet

EGYENES SZÁRNYUAK.

(állat, Orthoptera Oliv., Synistata Fabr., Odorata Fabr.), a rovarok osztályának (Insecta) egyik rendje, melyet a jól kifejlődött rágó szájrészek, szabad előtor, 2 pár különnemü v. hasonló szárny és tökéletlen vagy át nem alakulás jellemez. Testök alakja, nagysága változatos. Többnyire megnyultak, karcsuk, ritkán zömökek és rövid testüek. Vannak köztük alig pár mm. nagyságuak, de elérhetnek 15-20 cmt is (Saga serrata Fab.). Kitin állományu bőrvázzal. Különböző nagyságu és gyürükből összetett testökön általában három főrészt, u. m. fejet, tort és potrohot különböztethetni meg. A fej rendesen nagy és változó alakú. Némelyeknél előre áll és szabadon a torhoz csatlakozik (Froficula), másoknál hátrafelé a tor széle által fedett (Blattina), ismét más fajoknál egészen a torba beillesztett (sáskák, tücskök). Rajta találjuk a külérzéki szerveket, csápokat, szemeket és szájrészeket elhelyezve. A csápok igen változatos alakuak, nagyságuak. Igy lehet fonal, sertealakú, hengeres vagy oldalt összenyomott, a testnél sokkal rövidebb, vagy nála 2-3-szor hosszabb, de mindig számos izből összetett. Nagy összetett szemeik többnyire félgömb-, tojásdad-, vagy vesealakuak, egymáshoz közelebb vagy távolabb állhatnak, de sohasem hiányoznak. Ezeken kivül kettesével, hármasával álló mellékszemeket is találhatni, melyek azonban hiányozhatnak is. Szájrészeik több - páros és páratlan - részből összetettek. A félkör alaku vagy négyszögü felső ajak (labrum), melynek mellső szabad része közepén gyakran kimetszett, igen nagy; a felső állkapcsok vagy rágók (mandibulae, egy pár) igen erősek, sarlóalakúak, élesek, gyakran fogasak és igen alkalmasak ugy a táplálék megragadására, mint annak összeaprítására. Az alsó állkapcsok (maxillae, egy pár) több egymáshoz szorosan kapcsolt részből állanak, melyek közül az állkapcsi faldosók (palmi maxillares) rendesen ötizüek. Az alsó ajak (labium) két félből áll, melyek egymással szorosan nem nőnek össze és mindeniken találhatni egy-egy három izü faldosót (palpi labiales). A tor három gyürűből áll, melyeken a mozgási szervek vannak elhelyezve. Igy az előtoron, mely a középtorral izesül, találhatni az első pár lábat, a középtor, mely az utótorral össze van forrva, viseli a 2. pár lábat és az első pár szárnyat, az utótorra pedig a 3. pár láb és a 2. pár szárny van erősítve.

Egyenesszárnyuak.

A torgyürűk alakja, nagysága és állománya az egyes fajok és nemek szerint változó. Hasonlóan a szárnyak jelenléte, vagy hiánya, alakja, nagysága, vésete, szinezete és tarkázata is az egyes fajok megkülönböztetésére fontos jelleget szolgáltat és nevezetes, hogy az ivarok szerint is különböző lehet. gyakran társaságban élnek. Táplálékuk részben növényi, részben állati, általában igen nagy károkat okoznak az embernek. Többnyire szárazon, csak egyesek; az álrecésszárnyuak - álcakorukban élnek a vizben. Nevezetes, hogy némely egyenesszárnyuak szárnyaik összedörzsölése (tücsök-félék) v. lábszáraiknak a szárnyakhoz való dörzsölése (szöcskék) által; hegedülés módjára - zenei hangot is képesek adni. Különivaruak. A himek rendesen nagyobbak, mint a nőstények és ezektől ugy szinre, mint szerkezetre, esetleg életmódra is különbözhetnek. Petéiket vagy egyenként (fülbemászó) v. csomókban (konyha-sváb, sáska stb.) a földbe, nedves helyre vagy a vizbe rakják. Átalakulásuk gyakran évekig is eltarthat. A szárnyatlanok csak háromszor vedlenek. Nyugvó báb-állapot náluk sohasem fordul elő. Az egész földön el vannak terjedve, a tropikus fajok szinezet és nagyság által tünnek ki. Egyeseket már a Devon és Carbon földrétegekben találhatni, melyek azonban a százlábuakhoz hasonlítottak. Mintegy 1500 faj ismeretes. Európában 400, hazánkban pedig körülbelül 150 faj él. Felosztatnak a következő négy alrendre: I. Igazi egyenesszárnyuak (Orthoptera genuina), melyeknek mellső szárnyaik kemények, legyezőszerüen összehajthatók, a hátsók hártyásak. Tökéletlen átalakulók. Ide tartoznak a sváb-félék (Blatitidae), a Mantidák, a Phasmidák, a sáskák (Acrididae), a szöcskék (Locustidae) és a tücskök (Gryllidae) családjai. II. Szárnyatlanok (Aptera), melyek át nem alakulók, durványos szájrészekkel és egyszerü szemekkel birnak, mint a Campodeidák, Lepismatidák, Poduridák és Sminthuridák családjai. III. Bőrszárnyuak (Derpotera), mellső szárnyaik rövidek, bőrnemüek, a potroh végén ollóalaku függelékkel, tökéletlen átalakulók. Ide csak a fülbemászók (Labiduridae) családja tartozik. Végül IV. Álrecésszárnyuak, melyek négy hasonló, hártyás és recés szárnynyal biró, tökéletlen átalakuló és többnyire rágószáju rovarok. Ezeket némely buvár az egyenesszárnyuaktól teljesen külön is választja. Ide tartoznak a tapadólábuak (Thripidae), a könyvtetvek (Procidae), a termeszek (Termitidae), a kérészek (Ephemeridae), a Perlidák és a szitakötők (Libellulidae) családjai. Az egyenesszárnyuakat tűkre tűzve könnyen lehet élethű alakban konzerválni. Hazánk leggazdagabb gyüjteménye a nemzeti muzeumban van, mely magában foglalja a legtöbb magyarországi fajt. Magyarországban az első gyüjtő valószinüleg Koy Tóbiás volt, kinek rovargyüjteményében, mint a megjelent névjegyzék mutatja, 23 hazai faj volt képviselve. Utána Ocskay Ferenc báró gyüjteménye érdemel említést, melyben 183. már 52 hazai faj volt. Legtöbbet azonban a hazai egyenesszárnyuak faunájában megismertetésére Friváldszky Imre tett, ki 75 magyarországi fajt sorol fel, továbbá Friváldszky János szerzett nagy érdemeket, kinek gyüjtése a nemzeti muzeumban van kiállítva. Ezekhez csatlakoznak azután Herman Ottó, Pungur Gyula, Horváth Antal, Horváth Géza stb.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me