Egressy,
Egressy, 1. Ákos szinész, szül. Kassán. 1832 nov. 9. Iskoláit Késmárkon befejezte, atyja, E. Gábor mellett, mint segédtiszt küzdötte végig a szabadságharcot. Huzamosabb külföldi szinészeti tanulmányutjából visszatérve, 1863. lépett a szinészi pályára. Évekig működött aztán mint jellemszinész és szinigazgató. 1878 óta a pesti nemzeti szinház elsőrendü tagja. Több, igen becses szinészeti cikket irt a régi magyar szinészetről. Ujabban megjelent tőle Emlékeim az 1848/9. évi szabadságharc idejéből (Bpest 1893).
2. E. Béni (Galambos) szinész, szinműiró és zeneszerző, Gábornak testvére. Szül. Lászlófalván Borsod vármegyében. 1814-ben, meghalt Budapesten 1851-ben. Eleinte szinészkedett, de kevés szerencsével, majd kardalos lett a nemzeti szinháznál s kisebb ének- és drámai szerepeket is játszott. 1843. szerződött oda bátyjával Gáborral együtt s annak kötelékében maradt egészen 1848. Akkor honvéd lett s több csatában vett részt. A szabadságharc vége felé Komáromba jutott s Klapka seregével kapitulált mint főhadnagy. Azután Budapestre jött ismét a nemzeti szinházhoz. Zeneirói működését 1840. kezdte s ebben egészen a szabadságharc kitöréséig nagy tevékenységet s termékenységet fejtett ki. Ő maga nem tartozott ugyan a kiválóbb szakzenészek közé s inkább naturalista volt, de gazdag dallamforrással rendelkezett s át tudta érezni a magyar belső világát. Dalai hallgató nótái körmagyarjai, népszinmű zenéi hamar elterjedtek s népszerükké váltak, mert volt bennük eredetiség, magyar zamat és bensőség. Bizonyos finomabb hajlítás, nem közönséges dallamkötés s közvetlen ihletség jellemzik műveit, s modora, stilusa számos utánzóra talált. Tágította a magyar népdalok formáját, s egy pár dala már a műdal keretében is beilleszkedett. Szózata, Klapka-indulója, Ez a világ, Télen-nyáron, Ereszkedik le a felhő, Kis furulyám stb. dalai elévülhetetlen becsüek a magyar zeneirodalomban. De más téren is nagyérdemü működést fejtett ki. Dávid 150 zsoltárát orgonára alkalmazta. Szinműirással is foglalkozott. Kér Sobri c. népszinműve igen kedvelt volt. Erkel 3 legnépszerübb s legkihatóbb operájához, mint Báthory Mária, Hunyady László, Bánk bán ő irta a szöveget, emellett több mint 50 szindarabot s 19 operaszöveget fordított magyarra.
3. E. Gábor (Galambos), szül. Borsodmegyében Lászlófalván 1808-ban, meghalt Budapesten 1866. julius 30-án. Legjelesebb szinművészeink egyike volt Iskoláit 1816-1826 közt a miskolci gimnáziumban végezte, azaz akkor, amidőn a nemzeti szinészet ott első virágzását érte meg. Ezen előadások látása keltette föl benne a vágyat az iránt, hogy a szinészi pályára lépjen. Atyjának sikerült ugyan őt két izben a vándorszinészek köréből hazavinni, de mert E.-t ellenállhatatlan vágy vezérelte a szinpadra, mi miatt atyja búskomorra lett, és nemsokára elhalálozott. E. Rozsnyón lépett föl először Angeló szerepében. Mindjárt pályája kezdetén szorgalmával és tehetségeivel kitünt társai közül Rövid idő mulva sikerült neki az akkor legjelesebb szintársulathoz, a kolozsvárihoz bejutni. Kassáról vándorolt Kolozsvárra s innen Budára, hol a Döbrentey és Fáy által igazgatott társulatnak tagja lett és szakadatlanul folytatta kiképzését. A magyar fővárosból Bécsbe rándult, hol különösen a Burgszinházat szorgalmasan látogatta és tanulmányozta az ottan legkitünőbb művészeket, kik oly nagy hatást gyakoroltak anélkül is előretörekvő lelkére, hogy mélyebb búvárlatokhoz fogott, melynek eredménye az lett, hogy már 1837. a pesti nemzeti szinház elsőrendü tagjai egyikének tekintették. E. e szinház megnyitásakor szembetünő szabatossággal szavalta Vörösmarty Árpád ébredése cimü allegóriai szinművében a költő szerepét. Ez időtől fogva tehetségét folyton fejleszté és emellett vasszorgalmával sikeresen leküzdte a nem épen erős organuma által okozott nehézségeket. Csakhamar elsőrendü szerepeket játszott a nemzeti szinházban, melynek, rövid félbeszakításokat leszámítva, élte végéig legnagyobb művésze maradt. Kiválóbb szerepei voltak: Juranics (Zrinyi), a Fejedelem (Galotti Emillia), Mortimer (Stuart Mária), Pietro (Enzio király), Hamlet stb. 1848. mint szabadságharci kormánybiztos szolgálta hazáját, s a szabadságharc leveretése után Törökországba menekült, honnan csak 1854. térhetett vissza a pesti szinpadra. Művei: A szinészet könyve (Pest 1866), Törökországi naplója 1849-1850. (Pest 1851).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
