Egina
Egina (gör. Aigine, lat. Aegina). 1. Sziget a saroni öbölben Attika és Argolis között, körülbelül háromszögü alaku 85 km2 területtel. A sziget hegyes, csak ÉNy-on van egy kisebb sikság, melyen hajdan a sziget főhelye volt, melynek közelében egy dór stilusban épített temploma romjai láthatók; ez volt talán Aphrodite temploma, melyet a régiek említenek. Ezenkivül még több templomot ismernek a régiek, a Demeter Thermophoros, Apollon, Artemis és Dionysos templomot és Hekate szentélyét. Délre a városban feküdt az Aphaia szentélye, a Panhellanion (most Ozor) nevü hegy tetején volt Deus Hellanios temploma. Keletre a városban, egy órányi távolságban állott egy Oie nevü helység, Dania és Antesis szentélyével. A középkorban itt volt a szigetnek megerődített főhelye, melynek romjai Paleochora nevet viselnek. Innen keletre egy órányira állott egy hegy tetején Athene temploma, melynek disze a most Münchenben levő szoborművek voltak. A görög hagyomány szerint a szigetnek eredeti neve Oinone vagy Oinopia volt, ahova Zeus Aeginat, Asopos folyó leányát vitte, kinek fia Aaikos a sziget első uralkodója volt, alattvalóit Zeus hangyákból teremtette. Történeti tény az, hogy achív fejedelmek uralkodtak eredetileg a szigeten, s hogy a lakosság különösen hajózással foglalkozott. A dór vándorlás után a fórok E.-t is elfoglalták, állítólag az epidaurosi Triakon vezérlete alatt, minek következtében a sziget Epidaurostól függött. Amint a későbbi időben a kereskedelem kezdett fejlődni (állítólag), itt vertek legelőször görög pénzeket és pedig Pheidon király által (drachma). A mint a sziget jóléte és hatalma növekedett, fel is szabadult Epidauros főhatalma alól, de athéneiek kisérlették meg a szigetet elfoglalni, habár eredmény nélkül. Ezek után (Kr. e. 550) a sziget egyre gyarapodott s a lakosság száma is emelkedett, ugy hogy körülbelül 500 000-re tehető s ebből 470 000 rabszolga volt. A hegyes területe a szigetnek nem teremhetett annyit, amennyi a lakosság fentartására elég volt s azért a Fekete tenger partjáról szállítottak gabonát E.-ba, ami arra szolgáltatott alkalmat, hogy ama tenger partján Aigina nevü szigetén és Itáliában is volt. A szigetnek ipara agyagedények, kenőcsök, de különösen ércöntéssel, illetőleg szobrászattal foglalkoztak. E. sorsa különben akkor fordult rosszabbra, mikor Athénnek hosszan tartó háborukba keveredett, melyeknek oka egyrészt az éginaiak kalózkodása volt, melylyel Attika partjai zaklatták, másrészt Athén és demokráciájának emelkedése, mely ellen a dór származásu éginai nemesség nagy ellenszenvvel viseltetett. A háboru különösen az által lett végzetes E.-ra nézve, hogy Themistokles Athén hajóhadát gyarapította, ugyhogy a sziget lakói 455. kénytelenek voltak Athénnek meghódolni, erődítményeiket lebontani, hajóhadaikat kiszolgáltatni és adót fizetni. Athén azonban ezzel nem elégedett meg, hanem 431. elüzte az összes lakosságot a szigetről és attikai gyarmatosokat (klerucho) telepítettek oda. Az elűzötteket a spártaiak telepítették el a Thyreatisban, de az athéneiek 424-ben Nikias vezérlete alatt megölték nagyobb részöket. A peloponneziusi háboru végén (404) Lysander visszaadta az éginaiaknak a szigetet és természetes, hogy ettől fogva az mindig Athén ellenségeihez csatlakozott. nagy Sándor halála után a makedonok foglalták el E.-t, de felszabadulván, az achéai szövetséghez csatlakozhatott; későbben az athéneiek foglalták el és átadták Attalusnak, Pergamum királyának, kinek örökségével európai birtokba jutott. Antonius, a triumvir, az athéneieknek adta ajándékba, de Augustus elvette tőluk s ettől fogva független maradt. V. ö. Müller O. Aegineticorum liber Berlin 1817. - 2. E. sziget fővárosa, a nyugati parton (1889) 4232 lak., a régi főváros helyén, amit egy dór oszlopsor jelöl meg. A két kikötő, amelyekről már az ókoriak tesznek említést, még most is tisztán látható. Az ovális alaku kikötők régi moloi, amelyeket a velenceiek állítottak alkalmasint helyre, máig is fenmaradtak. Az antik Zeus- v. Athene-templom a sziget É.-i partján, a Hagia Marina nevü kikötő közelében, egyike azon görög templomoknak, amelyek legjobb karban maradtak fenn. V. ö. Pouillon Boblaye: Descr. de l'tle d'E. 1834.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
