Efezus

Full text search

Efezus (lat. Ephesus), a kisázsiai ion városok egyike a Kastros folyó torkolatánál. Állítólag athéni gyarmatosok építették Androclus alatt Kr. e. 102. Tény, hogy már a görögök megtelepedése előtt helység és különösen hires templom állott E. területén. A görögök az idegen istenségnek, melyet efezusi Artemis-nek neveztek, meghódoltak. A város gyors virágzásnak indult, melyet kereskedelemre felette alkalmas fekvése hathatósan előmozdított, ugy hogy a kisázsiai görög városok között a leghiresebbek és leghatalmasabbak egyike lett. Kr. e. a VIII. században az aristokrácia semmisítette meg a királyi uralmat, azt meg viszont a demokráciai mozgalmak szorították meg. Későbben, midőn Lidiában Gyges-sel a Mermnadok családja trónra jutott (719) E. a többi ion várossal együtt folyton ki volt téve a lidiai királyok támadásainak, mig végre Krösus királynak (560) körül meghódolt, de nemsokára (545) Cirus persa uralom alá hajtotta, mely alatt megmaradt, mignem N. Sándor a Granikus mellett a persákat legyőzte (334). A macedon király nagyon kedvelte és sok kiváltságban részesítette a várost és halála után is Lysimachos, aki elfoglalta (297 és 281 között) az által emelte, hogy a város központját, mely eddig a lapályon volt, a Prion hegyére áthelyezte. A későbbi harcokban Antigonos, a szeleucida kerítette hatalmába a várost és ennek következtében a sziriai birodalomhoz tartozott, mignem a rómaiak Kisázsiában a szeleucida uralomnak véget vetettek (189), kik E.-t az uj provinciának, Ázsiának főhelyévé tették s egyszersmind az egyik közigazgatási kerületnek (conventus) központjává. A keresztyén vallás terjedése kezdetén maga Pál apostol működött itt ismételve és hosszasan s a hellenizmus ellentállása dacára a keresztyén egyház egyik legtekintélyesebb gyülekezete alapíttatott itten, melynek legnevezetesebb tagja az első század végén János evangelista volt. Miután a gótok 262. a hires templomot elpusztították, még inkább növekedett az E-i egyház tekintélye; a IV. század első felében igen nevezetes püspöki, majd pátriarka székhely lett, de későbben a bizanciumi pátriarkának rendeltetett alá. 431. a harmadik szekumenikus-zsinat itt volt, 449. pedig az u. n. rablózsinat. Politikailag azonban már akkor kezdett sülyedi, mikor Diocletianus a kisázsiai Nikomediát tette székhelyévé, de még inkább 395 után, midőn a római birodalom ketté oszlásakor a keleti birodalomhoz csatoltatott.
E. legnevezetesebb épülete volt a hires temploma, melynek papsága elejétől fogva ugyszólván külön államot képezett és a polgársággal szemben mindig féltékenyen őrizte meg hatalmát, habár másfelől a város részben a szentélynek köszönhette emelkedését. A templom maga a város kiterjedése következtében 7 stádium (700 láb) távolságban állott a város kapuja előtt s 590. Kr. e. kezdték az efezusbeliek e templomot ujból diszesen felépíteni, mely munka vezetésével Chersikrates krétai építész bizatott meg. Az építés költségéhez hozzájárultak más görögök is, sőt E. elfoglaltatása után Krözus lidiai király is; a templom azonban csak 540. készült el Demetrios és Paeonios vezetése alatt, sőt még későbben is dolgoztak rajta, ugy hogy tökéletesen 470. fejezték be. Ezen ion stilusban emelt épület a későbbi művészetnek mintaképül szolgált; hossza 133, szélessége 69 m. volt s 128, 19 m. magas oszlop vette körül, melyeknek elrendezése szerint a templom dipterosz volt. 356., állítólag abban az éjszakában, melyben N. Sándor macedon király született, Herostrates felgyujtotta a templomot Deinokrates vezetése mellett, azonban csakhamar ujból és diszesebben felépült; a görögökön kivül még N. Sándor is hozzájárult a költségekhez. A gótok által elpusztított templom helye a legujabb időkig ismeretlen volt, mignem az angol Wood egy E.-ban talált felirat alapján a templomhoz vezető utat és magát a templomot is 1871. megtalálta Ajasulu falu mellett, a romba dőlt Selia mosé közelében. Az azóta folytatott ásatásokból kikerült nevezetes domborművek a londoni Britisch Mzeumba vitettek. V. ö. Wood, Discoveries at Ephesus (1877) és Fergusson, The temple of Diana at Ephesus (1883).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me