Edda
Edda névvel az ó-izlandi irodalomnak két nagy fontosságu termékét jelölik: az egyik a régibb, Saemund-féle verses E., a másik az ifjabb, Snorri-féle prózai E. A név maga a. m. költészettan (a régibb értelmezések, p. nagyanya, tarthatatlanok és eredetileg csupán az ifjabb Eddát illeti meg aminthogy csakis erre illik.
1. A régibb, verses E. (az Edda-dalok gyüjteménye) két főkéziratban maradt fönn; ezek a codex regius (a kopenhágai kir. könyvtárban) a XIII. század végéről, mely 45 negyedrendü levelen, 29 teljes és töredékes dalt tartalmaz; a másik, a codex arnamagnaeanus (a kopenhágai egyetemi könyvtárban) a XIV. sz.-ból, hat levelen a codex regius dalain kivül még egy uj dalt mentett meg. Egyes dalok és versszakok más kéziratokban (főleg az ifjabb Eddában) maradtak fönn, ugyhogy összesen 32 vagy 33 eddai dalt ismerünk. E kéziratoknak számos másolatai XVII. és XVIII. századi papirkéziratokban értéktelenek. Eddának Brynjulf Sveinsson skalholti püspök nevezte el a codex regiust, melyet 1639 és 1643 közt fedezett föl s melyre sajátkezüleg ráirta: Edda Saemundii multiscii, mert ő azt hitte, hogy a Snorri-féle E., melyet korában jól ismertek, csak kivonat e gyüjteményből, melynek dalaiból sok versszakot idéz. Tudós Saemundnak (l. o.) pedig azért tulajdonította e művet, mivel ez a régibb izlandi irodalomnak legkimagaslóbb alakja. Ma tudjuk, hogy e gyüjteményt nem illeti meg az E. elnevezés és hogy Saemundnak e dalokhoz semmi köze. A gyüjtemény maga a XIII. sz.-ban keletkezett, de eredeti kézirata nem maradt reánk. az eddai dalok részben teljesen, részben töredékesen maradtak fön; ez utóbbiakban a följegyző prózai elbeszéléssel töltötte ki a szöveg hézagait, ami arra mutat, hogy e dalok (nem egészen biztos) szóhagyomány alapján emlékezetből jegyeztettek föl. A költemények alakja az alliteratio, versszakai a kvdhu-háttr vagy a ljódha-háttr (l. Izlandi verselés). Tartalom tekintetében két főcsoportra oszlanak: mitikus és mondai dalokra; legnagyobbrészt epikai költemények, de akadnak drámai párbeszédek és tanító darabok is. A mitikus dalok közül a legrégibb és legfontosabb a Völuspá (a jósnő szózata), a pogány világnézetnek fenséges képekben gazdag, megragadó összefoglalása, de a végén mát keresztény képzetek bevonásával; tisztán költői szempontból legszebb és legnépiesebb a Thrymskvidha (Dal Thrymról), mely elmeséli, hogy Thor, a zivatar istene, hogy nyeri vissza ellopott kalapácsát (a mennykövet) az óriásoktól (magyarra ford. Wigand János, Philologiai Közlöny II., 1878, 43. l.); tanító irányukkal legérdekesebbek a Rigsmál (Dal Rigről), mely az emberek teremtését és a három társadalmi osztály létrejöttét tárgyalja, és a Hávamál (a Magasnak t. i. Odinnak mondásai), mely nagyszámu közmondásoknak és életfilozofiai tanácsnak gyüjteménye. E dalok eredetéről igen eltérők a vélemények. Az eddai dalok annyiban Izland szigetén, e sziget lakóinak nyelvjárásán jegyeztettek föl (L. Skandináv nyelvek). De csak egy részük keletkezett a szigeten és általán egyetlen eddai dal sem az IX. század előtt. A legrégibbek e dalok közül még Norvégiából származnak, némelyek a skót szigeteken vagy Grönlandban (az Atli-dalok) keletkeztek. V. ö. Heinrich Gusztáv, Az Edda eredete (Budapesti Szemle, 73. köt. 1893).
2. Az ifjabb Edda, melyet e név kezdettől megillet, Snorri Sturluson műve és 1230 körül készült. Arngrim Jonson fedezte föl 1628. Legrégibb kézirata, mely Upsalában van, 1300 körül iratott, tehát nem Snorri kezeirása, aki 1241. halt meg. E munka költészettani kézikönyv fiatal szkáldok (l. o.) számára és négy részből áll. A két Edda viszonya a következő: Minthogy Snorri 1241-ben halt meg, nagyon valószinü, hogy az ő műve régibb, mint az ugynevezett régibb E., t. i. mint az a gyüjtemény, mely a dalokat tartalmazza és melyet csak a XVII. században neveztek el tévedésből Eddának és tulajdonítottak, bizonyára minden alap nélkül, Tudós Saemundnak. A Snorra-E. upsalai kézirata is régibb, mint a verses E. legrégibb kézirata, melyet Snorri nem ismerhetett. Ennek műve csupán tudományos (mitologiai s verstani) szempontból bir jelentőséggel; de egyes mitoszok vonzóan vannak elmesélve benne és a nagy számmal idézett versszakok sokszor elveszett régi dalokból származnak, ami e munkát költői tekintetben is fontos forrássá teszi.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
