Ecsed
Ecsed (Nagy-), nagyközség Szatmár vmegye mátészalkai járásában, az ecsedi láp (l. o.) és a Kraszna vize mellett, (1891) 3133 magyar lak., kik a lap kákájából kosarakat, méhkasokat és gyékényeket fonnak s azokkal nagy kereskedést üznek; marhatenyésztése jelentékeny. E. vára; a Kraszna vizétől táplált ecsedi láp egyik szigetére a Gutkeled-nemből származott Báthory testvérek 1325. építették, akiknek erre Róbert Károly adott királyi engedélyt. A kezdetben Hivség várának nevezett erősség közel 300 évig volt a Báthoryak birtokában, kiknek címere is: a sárkánytól körülfogott három farkas- v. sárkányfog, a rege szerint annak az emlékét tartja fenn, hogy ősük Gutkeledi Vid egy sárkányt itt e vár táján megölt. 1492. Báthory András koronaőr nagy költséggel építette föl a belvárat, az egykoru latin felirat szerint: «honfitársainkat nyugalmára és védelmére kérvén örököseit, hogy a «Bátor» névről ne feledkezzenek meg». Örökébe hasonnevü fia lépett, kit 1527. Ferdinánd tárnokmesterré nevezett ki. Ettől, mint Ferdinánd buzgó hivétől, a következő 1528. évben János király E. várát a hozz tartozó javadalmakkal együtt, országgyülési határozatnál fogva elvétette. A béke helyreálltával azonban ismét visszakerült a vár a Báthoryak birtokába. 1613. a Váradon meggyilkolt Báthory Gábor erdélyi fejedelem holttestét Nagy Balázs, a hajduk kapitánya e várba hozta, mely holttest - a krónika szerint - «Ecsedben sok ideig verítékezett minden emberkének csudájára és álmélkodására, ugy hogy kezkenőcskével törölték; de ugyan verítezett, talám vindictát példázott». Kevéssel ezután országos jelentőségü lett e vár amiatt, hogy Bethlen Gábor 1619. a pozsonyi várat elfoglalván, az ottan birtokába jutott magyar szent koronát ide hozatta, s E. várában mint biztos, erős helyen őriztette. 1624. a vár és uradalma királyi adományképen adatott át Bethlen Gábornak. Családja, az iktári Bethlenek kezén maradt 1648 jan. 10-éig, amikor is Bethlen István, volt erdélyi fejedelem itt a várban meghalván, E. vára és uradalma, a linci béke értelmében, I. Rákóczy György erdélyi fejedelemnek adatott át, szintén királyi adományban. Az öreg Rákóczy György nagy gondot fordított e vár jókarban tartására. A lápot kitisztíttatta, ugy hogy a várat csak hajókon lehetett megközelíteni. Magát a várat ujjáépíttette, s elrendelte, hogy faragott kövekből épített szögletes bástyákkal erősítsék meg. Az öreg fejedelem még ugyanabban az évben meghalt, de a vár erődítését folytatta fia, II. Rákóczy György fejedelem is, kinek később, 1660., mikor sebei következtében Váradon elhunyt, holttestét hivei, a töröktől való féltökben nagy hamarsággal hozták a bevehetetlennek tartott E. várába. A következő időszakban már királyi kézen találjuk. 1672-ben Kobb császári tábornok erősítette meg, Szuhay, Petrócy, Kende és Szepessy kurucaitól való féltében. Ettől fogva egyre jelenléktelenebb a vár, fentartására is kevés gondot fordítanak, s végre 1701. I. Lipót parancsára lerombolják. Azonban csak kevés ideig maradt romjaiban. Mert már 1705. II. Rákócy Ferenc meghagyja Lőcse, Késmárk, Eperjes, Bártfa és Kassa városoknak, hogy a fölépítendő E. vára munkájához kőműveseket és téglavetőket küldjenek. Még ebben az évben országos költségen hozzá is fogtak a nagyszabásu építkezéshez, melyet egy franci mérnök tervei szerint végeztek. 1707. egészen kiemelkedett mát omladékaiból a vár. Parancsnokává Galambos Ferencet, a Tiszántúl vice-generálisát nevezte ki a fejedelem, ki ugyanez év nov. 25. Károlyi Sándorral együtt szemlélte meg a francia mérnök munkáját, s ennek szóbeli utasítást adott a további teendőkre nézve. 1711. a szatmári béke értelmében átadták az uj várat a király szolgáinak. Egy kevés ideig volt is még benne «német», de már 1718. az udvari hadi tanács rendeletére bontani kezdték s rövid időn, Szatmár és a szomszédos megyék népe segítségével egészen lerombolták. Szép, faragott köveit a szomszédos községekbe hordták szét építő anyagul, s egyebek közt ezekből építették a Károlyiak a nyirbátori minorita templomot. A puszta várat a nép képzelme, mely azon a vidéken kiválóan hajlik babonás hiedelmekre, boszorkányokkal népesítette meg. Olyanféle szerepet juttatott neki, mint a Gellért-hegynek, hol a boszorkányok diabolica konzultációikat tartották. Ezért irta Gvadányi Falusi nótáriusában Tóty Dorkáról, a géci boszorkányról:
Eddig pemetére ült, mint képzelt lóra,
Mint maga asszonya, ült most szénvonóra,
Eztet ugratta ő mind télbe, mind nyárba,
Ezen nyargalt mindég az ecsedi várba.
Itten társaival leginkább vigadott,
Kígyók, békák között nagy bálokat adott.
Mint maga asszonya, ült most szénvonóra,
Eztet ugratta ő mind télbe, mind nyárba,
Ezen nyargalt mindég az ecsedi várba.
Itten társaival leginkább vigadott,
Kígyók, békák között nagy bálokat adott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
