Csikós.
Csikós. A ló- és szarvasmarhatenyésztés a vadászat és halászat mellett a magyarság legősibb életfoglalkozásai közé tartozik. Amidőn még az egész nép föl s alá kóborolt baromcsordáival a nagy keleteurópai pusztaságon, miként ma a kirgizek és kalmukok, a katonáskodó és pásztorkodó elem közt semmi különbséget sem tettek. Ez a különbség valószinüleg csak a IX. század második felében, különösen pedig a honfoglalás után fejtett ki, midőn a harcosok jobbára külföldön kalandoztak zsákmány után, tehát gondoskodni kellett a honn maradt, nagyszámu ménesek, gulyák stb. őrizetéről. Az Árpádok korában a C.-ok, gulyások, kanászok már egy külön néposztályt alkotnak; akik királyi birtokon tartózkodtak, azok a várnépségbe voltak beosztva. A C. név akkor még nem volt olyan általános elnevezése azoknak, kikre a ménesek gondozása volt bizva, mint ma; helyneveink szerint lovászoknak hivták őket s a főlovászmester alá tartoztak. A C. a pásztorok közt az arisztokraciát képezi s jellemvonásában az ezer év előtti szilaj, rablókalandokban kedvét lelő, szabadságszerető, nyers, de ok nélkül nem kegyetlenkedő magyarnak, sokféle tulajdonságát megőrizte. Van fő v. számadó C. és C.-bojtár v. C.-legény.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
