Csalánkiütés
Csalánkiütés (Urticaria), oly bőrbetegség, mely babnyi vagy annál nagyobb, halványrózsaszinü v. fehéresen fénylő, kissé élénkebb vörös szegélylyel határolt, a bőr felszínéről laposan kiemelkedő, kerekded vagy szabálytalan térképszerü rajzolatu határokkal ellátott, a környező bőrnél tömöttebb tapintatu, erősen égető vagy viszkető kiütésből áll, többnyire hevenyésen lép fel és vagy rövid idő alatt nyom nélkül eltünik, vagy - ritkább esetben - idült bőrbetegséggé fajul. Ezen bántalom néha minden előjel nélkül támad, máskor általános bágyadtság, émelygés, láz és fejfájás előzi meg és ugyanoly viszkető égető érzést kelt, mintha csalán érte volna az illető testrészt. Innen elnevezése. A C. oly módon keletkezik, hogy a bőrben vagy a nyákhártyákban levő érző idegvégeknek külső, illetve belső inger által történt izgatása reflex uton oly hatást gyakorol az edénymozgató idegekre, melynek folytán a bőr hajszáledényei előbb összehuzódnak, azután pedig hüdéses állapotban huzamosabb időre kitágulnak, s ily módon erős nedvgyülemlést idéznek elő. Ezek szerint a csalán nem egyéb mint helybeli bőrvizenyő, mely azonban többnyire csak az irha szövetére terjed ki.
A C. nem tartozik a veszélyes betegségek közé, de az erős égető és viszkető érzések következtében egyikét a legkinosabb bántalmaknak képezi. Többnyire nehány óra, esetleg 1-2 nap alatt elmulik, de rövidebb-hosszabb idő mulva ujra felléphet. A gyógykezelés megkezdése előtt az oki mozzanat kiderítése legyen a fő gond, s természetesen annak eltávolítására kell törekedni. Ha a C. p. valamely belső bántalom kifolyása, akkor annak gyógykezelésével és elmultával a C. is meg fog gyógyulni. Igen gyakran azonban maga az orvos is csak hosszabb megfigyelés alapján képes a C. okát kideríteni s addig a tüneti kezelésre vagyis a viszketés enyhítésére kell törekedni. Hidegvizes borogatások, szeszes oldatokkal való mosások, gyakori langyos fürdők, rizsporral vagy más hintőporral való behintések (mely utóbbiak főleg esténként lefekvés előtt ajánlatosak, mert az ágy melegében fellépő türhetetlen viszketést enyhitik) jó eredménynyel alkalmazhatók. - Belső szerek közül Vidal jó eredményt ért el a chininum hydrobromicummal, mig szerző az atropinnak minimális adagokban hetekig való szedése után a legmakacsabb, néha évekig fenálló csalánkiütések elmaradását észlelte. V. ö. Vidal, Annales de Dermatologie et Syphilis. I., II. (Páris 1880); Schwimmer, Neuropathische Dermatonosen (Bécs 1883).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
