Courbet
Courbet (ejtsd: kurbé), 1. Amadé Anatol Proszper, francia tengernagy, szül. Abbevilleban 1827 jun. 26., megh. a Halász-szigetek mellett 1885 jun. 11. A párisi politechnikumban tanult, 1849. tengerésznek ment, 1856. hadnagy, 1866. hajóskapitány, 1873. sorhajóskapitány és Uj-Kaledonia kormányzója, 1880. ellen-admirális és 1884. vice-admirális lett. 1883. Tonking főparancsolója volt, ő kényszerítette Anam királyát a békére és hathatósan támogatta a Tonking elleni vállalatot, amelynek sikerében Sontay és Bacninh meghódításával nagy része volt. 1885 márciusában hatalmába kerítette a Halász-szigeteket, de nemsokára a láz elragadta. Holttestét 1885. a Panthéonba hozták Párisba. Halála után megjelent irásai, melyekben a republikánus politikát erősen megtámadta, nagy feltünést keletettek. V. ö. Ganneron ödön, L'amiral C., d'aprés les papiers de la marine et de la famille (Páris 1885); Gervais, L'amiral A. C. (u. o. 1885); De la Faye, Hist. de l'amiral C. (Páris 1891).
2. C. Gusztáv, francia festő, született Ornansban, Besancon mellett 1819-ben, meghalt La tour de Peilzban 1877-ben Kezdetben a jogi pályára készült, de utóbb teljesen a festészetre adta magát és főleg a spanyol mesterek műveit tanulmányozta. Ifjukori művei, saját arcképe a párisi Louvreban és Ebéd után Ornansban c. festménye (1849, lillei muzeum) még klasszikus hatást tüntetnek föl, de azon két festményében, melyekkel 1851-ben föltünést keltett, teljesen szakít úgy a klasszicizmussal, mint a romanticizmussal. A Kőtörőkben a nyomoruságot és a súlyos munkát hatalmas vonásokkal állítja elénk, az Onransi temetésben pedig a szomoru jelenetet teljes részvétlenséggel ábrázolja. C. még tovább halad ezen az uton, a Visszatérés a lelkipásztori tanácskozásról, a Flagny-i részeg parasztok (1855), a Fürdő nők, a Cirkuszi birkózók (1853), a Hölgy a papagájjal (1866) és a Leányok a Szajna partján (1857) föltétlen valószerüséggel ábrázolják az életet. Társadalmi téren is a legradikálisabb irány hive, Zolához és Proudhonhoz csatlakozik, a császártól fölajánlott becsületrendet büszke szókkal utasítja vissza és 1871-ben élénk részt vesz a párisi Communeban. Mint a művészeti bizottság elnöke, lehordatta a Vendome-oszlopot, miért is 1877. Pörbe került , és Svájcba volt kénytelen menekülni. V. ö. H. d'Ideville, G. C., Notes et documents sur sa vie et son oeuvre (Páris 1878).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
