Búzavirág
Búzavirág (növ., Centaurea L., Cyanus Tourn., sukollat, csüköllő, imola), a bogácsnemü csöves fészkesek génusza, a keleti földgömbön mintegy 400 (hazánkban 36 faj és nehány hibrid) fajjal. Többnyári, ritkán egynyári füvek v. kórók, egyszerü egész többször szárnyasan hasogatott, nem szúrós levelekkel, magános v. egész ágasbogas helyzetü virágfészekkel, fordított tojásalaku, lapított szemterméssel. A fészek szélén levő virágai meddők, sem himjök, sem termőjök nincs, csak a fészek diszítésére és feltüntetésére valók. Hazánknak saját nevezetesebb B.-ai vannak, p. a C. melanocalathia Borb., C. spinulosa Roch., C. Csatói Borb., C. stenolepis Kern., C. Koschyana Heuff., C. mollis W. et Kit., C. trinioefolia Heuff., C. Haynaldiana Borb. stb. Nevezetesebb fajok továbbá a kék B. (C. Cyanus L., kék virág, vad pézsma, dődike), mely leginkább mezőkön és vetésben nő, 🞊. Déleurópai eredetü, de a gabonával mint a pipacs már régen, talán már a cölöpépítmények korában elterjedt. Kedves szép egyszerü virág, mindenütt szeretik, piacon is árulják, a magyar pórleány is bokrétába v. koszoruba köti, a porosz uralkodó családnak is kedves virága. Ritkábban fehérvirágu, de a kertekben halványkék, lila, sötétlila, rózsaszin, barna, piros és tarka változékait is látni. Sugárvirágait régebben vizelethajtó orvosságnak használták, ma legfeljebb füstölő porba teszik, hogy a szine tarkább legyen, de az illatot csökkenti.
Virágjából, mint a többi fajéból is, festéket lehetne kapni, de nem nagyon tartós, a kék B.- é valamint a kertekben szintén diszlő C. montana-é L., C. mollis-é W. et Kit. és C. axillaris-é Willd. a leghasznavehetőbb. A B.- nek majd minden faja csinos virág, azért gyakran kertbe is ültetik. Ilyen a C. Ragusina L., mely egészen fehérmolyhu, szép sárga virágu; Raguza régi falain vadon nő. Sárga a hazánkban mostanában terjedő C. orientalis L. is; az alacsony fehérmolyhu C. candidissimá-t (Hort.) most virágágyak diszítésére kedvelik. A C. atropurpurea W. et Kit. kiváló magyar növény, a haza DK-i hegyein gyakori, szép sötétpiros nagy virágfészke van; sárga virágu fajtája (C. calocephala Willd.) ritkább. Egész 2 méterre megnő, kertben több változékát cserjecsoportok diszeül ültetik. A C. Behen L. (C. alata Lam.; Rhaponticum Behen Kostel., répabogács) vadon az Eufrátes folyó tájain terem, gyökerét régen behengyökérnek(Widerstoss-v. Gliederweichwurzel) nevezték, keserü, kissé csipős izü, Keleten ma is mérgezés ellen, gerjesztő szernek, s az emlékező tehetség erősítésére használják. Több más faj alkalmatlan gyom, különösen ha még tövises fészkü is, mint a C. solstitialis L., C. Calcitrapa L. Ez utóbbit és más fajait régebben hathatós orvosságnak tartották, különösen hideglelés, bőrkiütés, gyomorgyengeség ellen próbálgatták.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
