Burton
Burton (ejtsd: börtn), 1. János Hill, skót történész és jogász, szül. Aberdeenben 1809 aug. 22., megh. 1881 aug. 10. Jogot tanult s 1831 óta mint ügyész a skót trvszéknél működött. 1854-68. mint börtönfelügyelő volt alkalmazva. 1877. Skótország történetirója lett. Első irodalmi munkálatai (1833 óta) a Westminster Review, az Edinburgh Review és a Blackwood's Magazine c. folyóiratokban jelentek meg. Nagyobb művei: Manual of the Law of Scotland (1839, s azóta sokszor);.. The Law of bankruptey, insolvency and mercantile sequestration in Scotland (1845); Life and correspondence of David Hume (1846); Lives of Simon Lord Lovat and Duncan Forbes of Culloden (1847); Political and social economy és Emigration (1849 és 1851); Narratives from criminal trials in Scotland (1852, 2 köt.); History of Scotland from the Revolution to the extinction of the last Jacobite insurrection (1853, 2 rész), The book-hunter (1862); The Scot abroad (uj kiad. 1881); History of the reign of Queen Anne (1880, 3 köt.). Korszakalkotó műve a The history of Scotland from Agricola's invasion to the revolution of 1688 (2. kiadás 1873, 8 kötet).
2. B. Rikárd Ferenc, angol utazó, szüI. Barhamhouseban 1821., megh. Triesztben 1890 okt. 20. 1842. belépett az angol K.- indiai hadseregbe, de csakhamar kilépett, hogy ismeretlen országok kikutatásának szentelje életét; testileg, lelkileg nagyon arra termett. K.- indiai utazása után adta ki: Sindh and the races that inhabit the valley of the Indus (Lond. 1850); Goa and the Blue Mountains (u. o. 1851) cimü műveit, amelyek felkeltették iránta a londoni földr. társaság figyelmét is. 1853. Abdallah sejk álnéven Szuezból egy zarándokhajóval Janboba utazott, onnan pedig gyalog Medinába, azután Mekkába ment, ahonnan 1854. Dsiddán át visszakerült Egyiptomba. Ez utazásának leirása: Personal narrative of a pilgrimage to El Medinah and Meccah (London 1855, 3. kiad. 1879, 3 köt.). B. sikerei arra késztették a londoni földr. társaságot, hogy őt a K.- indiai-társaság igazgatóinak figyelmébe ajánlja. Azok meg is bizták őt a Szomáli-földnek és Hararnak kikutatásával. B. egyedül, álöltözetben ment 1854 okt. Zeilából Hararba, ahol előtte még nem járt európai ember. Onnan tiz napi időzés után szerencsésen visszajutott Berberába:Harari utazásának leirása First footsteps in Eastern Africa, or an exploration of Harar cimmel jelent meg (Lond. 1856). B. és Speke a kormány támogatásával 1856. Bombayból Zanzibáron át Afrika belsejében utaztak és 1858 februárban elérték a Tanganyika K-i partját, ahol még nem járt volt európai ember. Visszautazásukkor B. a fáradalmaktól megbetegedvén, Unyanyembében maradt, mialatt Speke az Ukerevet fedezte föl, és Viktoria-tónak nevezte el. Miután szerencsésen visszaérkeztek Zanzibárba, onnan 1859. Angliába utaztak. Utazásának leirása: The lake regions of Central-Africa cimmel (Lond. 1860, 2 köt. Később tette csak közzé Zanzibar c. munkáját (Lond. 1872, 2 köt.). A krimi háboru után Amerikában járt és utazását: The city of the Saints and across the Rocky Mountains to California (2. kiad. London 1862) c. művében irta meg. Azután angol konzullá lett Fernando Po-ban, ahonnan Abeokutába utazott ésMann német füvészszel a Kamerun hegységbe ment; Dahomeyban is járt követségben. Ez időből valók: Abeokuta and exploration of the Cameroon Mountains (Lond. 1863, 2 köt.) és A mission to Gelele, king of Dahomey (2. kiad. u. o. 1864, 2 köt.): 1864. santosi konzulnak nevezték ki, ahonnan Brazilia felföldén tett utazásokat, melyekről a The highlands of Brazil (Lond. 1868, 2. köt.) c. műve szól. 1869., éppen mikor Paraguay elkeseredetten küzdött létéért Braziliával, Uruguayjal és Argentinával B. hivatalos küldetésben felhajózott a Paranan és Paraguayon, amit Letters from the battlefields of Paraguay c. művében tárgyal (Lond. 1870). Még 1869. damaszkusi konzul lett, ahonnan Thyrwittel és Drakekel Sziriának a beduinok miatt nehezen megközelíthető részébe nyomult előre, Palmyrába is eljutott és onnan nagy embertani és régiség-gyüjtemény birtokában tért vissza. Utitársaival együtt irta az Unexplored Syria (Lond. 1872, 2 köt.) c. munkát. 1872 nyarán Izland belsejében járt, mely utazásának eredménye az Ultima Thule (1875, 2 köt.) volt. Végre Triesztbe nevezték ki angol konzulnak. Onnan utazott 1876-77. az egyiptomi alkirály megbizásából a régi Midian földén, ahol az elhagyott aranybányákat kutatta ki és sok rombadőlt várost fedezett fel. Erről szólnak: The gold mines of Midian and the ruined Midianite cities (1878, 2 kötet) és The land of Midian revisited (1879, 2 köt.) cimü művei. Egyéb munkái: Wit and wisdom from West Africa (1865); Proverbia communia syriaca (1872); Two trips to (Gorilla Land and the cataracts of the Congo (1875, 2 köt.); Etruscan BoIogna (1876); Sind revisited, notices of the Anglo-indian army (1877); To the Goldcoast ford gold (Cameronnal 1882, 2 kötet); Book of the sword (London, 1884). Fordította Camoens Luziadáit (1881) és lirai költeményeit (1884) és megirta a költő életrajzát és Luziadáinak magyarázatát. - Későbbi utazásaiban résztvett neje B. Izabella, akitől megjelent: A. E. I. Arabia, Egypt, India, narrative of travel (1879) és The inner life Syria, Palestine and the Holy Land (uj kiadás 1884).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
