Bunyevácok
Bunyevácok, hazai délszál népfaj, mely főleg Bács-Bodrog vmegyét a magyarokkal vegyesen lakja. A nevet némelyek a bunyák és bunyistár szókból magyarázzák, mely annyit jelentene, mint söpredék-nép, mások, s ez a leghelyesebb értelmezés, kiindulva e népfaj hagyományából és történeti fejlődésből, ugy magyarázzák a nevet, hogy Bunától származó, azaz a hercegovinai Buna, a Neretva baloldali mellékfolyója mentéről való eredetileg dalmata nép. - 1683 táján jött nagy részük Dél-Magyarországba, hol a következő félszázadon át sokszor kellett védekezniök a törökök berohanásai ellen. Magyarországnak mindig leghívebb lakói közé tartoztak, kik magyar hazafiságukkal - példa rá 1848-49 - mindig büszkélkedtek. Számuk jelenleg körülb. 80.000-re rug a csongrád-, torontál- s pestvármegyeiekkel együtt.
A B. magas, erősen kifejlett testalkatu népfaj; arcuk éles metszésü, kifejezésteljes, nőiknél igen gyakori a tojásdad arc, melynek halavány szinét esetleg mesterségesen is igyekeznek előmozdítani. A legények arcbőre jóval sötétebb, mint a leányoké. Hajuk és szemöldökük igen dús, barna, erősen a sötétbe játszó. A férfiak szakállukat borotválják, de bajuszuk annál hatalmasabban kifejlett, bár gyakorta gondozatlan és így lecsüngő. Szembogaruk nagy, legtöbbnyire sötétbarna; az orr a nőknél igen szép, nemes, a férfiaké gyakran magán viseli a sok borivás bélyegét, fogazatuk erős, fehér. Jellemvonásaik: nagy vallásosság, a - most igaz, már el-eltünedező - szemérmetesség, büszke magatartás, becsületesség, nagy vendégszeretet s az ezzel járó rendkivüli borivás, melyről különösen Szabadka országosan hires. A legtöbb szokásuk - kis eltéréssel - a gör. kel. szerbekével egyezik. Ilyenek: a husvéti nagymérvü locsolás, a festett tojások ajándékozásának szokása, a pünkösdi «kralyicák» menete szerelmi, hősi v. mitikus dalok éneklése közben, az Urnapján v. Péter-Pálkor tartott leányvásár, a karácsonyi «polozsáj», a «kolo», a «prélo» (fonóka) mulatsága, s a fiatalságnak néhol s néha erkölcstelen mulatozást is megengedő s ezért eltiltott «diván», stb. A férfiak egyszerü, most már többnyire magyaros szabásu, sötétkék kelméjü ruhát vagy igen széles, hófehér gatyát és inget, a legények, selyem- v. bársonymellényt, továbbá kerek kalapot, s ha lehet, csizmát hordanak; de a leányok valóban pazar fényt üznek az öltözködésben. A finom, aranyprémes, ezüstkapcsos mellényke által leszorított karcsu testüket a sok széles szoknya még jobban szembe tünteti. A B. butorzata szerény. A szép rózsás ládák, padok, székek és asztalok, de még magasra vetett ágyak sem hiányoznak, csakhogy nem igen alszanak ezekben, hanem padkán, kis-ágyon, vagy künn valahol. Foglalkozására nézve a bunyevácok földmivelők. Állattenyésztők is, de kisebb mértékben. Kereskedéssel csak újabban foglalkoznak. A nők kézi munkáikban nagy ügyességet tanusítanak. Minthogy munkás és kissé fukar nép is, jómódu, sőt igen gazdag ember sok akad köztük.
A B. a szerb-horvát nyelvet beszélik, még pedig amannak «stokáv», emennek «ikáv» nyelvjárását. Némely részen az «ekáv», de még inkább a «jekáv» dealektusok és a magyar nyelv hatása igen nagy. Népköltészetükből a nemrég még kedvelt hősköltemények kivesznek, de lirai és meseköltészetük még gazdag. Saját nyelvjárásukon csak az utóbbi évtizedben kezdtek irni Antunovich János cimz. püspök buzdítására, ki történetüket is először igyekezett megvilágítani: Razprava o potiskih i podunavskih Bunjevcih i Sokcih (Bécs 1882); utána Iványi István is foglalkozott velük Szabadka története (2. k. 1886-92) Lopašic Radoslav, Grbity Máne stb. L. Sokác.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
