Bukogát
Bukogát, valamely folyóviz medrébe beépített szilárd töltés. Hogy patakok és kisebb folyókon ipartelepek üzeméhez a kellő vizierőt létrehozhassuk: a meder fenekére keresztgátat építünk be, mely a vizet felduzzasztja. Ez által egyrészt ennek esését egy rövid szakaszra összpontosítván a vizszin-különbözetet hajtóéerő gyanánt lehet ott fölhasználni: másrészt pedig a B. fölött nagyobb vizmélység jövén létre a vizi járművek közlekedése megkönnyebbül, illetőleg lehetségessé válik. A kétféle cél szerint a B.-ak részben különböző berendezésüek.
Legyegyszerübb része a fenékgát, mely rendesen a meder egész szélességében keresztülhuzódó kőhányásból, esetleg falazatból, néha gerendázatból áll. Hátránya az, hogy nem csupán a kis-, hanem az árvizeket is felduzzasztja és igy erre való tekintetből ritkán lehet neki kellő magasságot adni. Másrészt, hogy a gát fölött levő meder lassanként egész a gát magasságáig föliszaposodik. Ezért csak a meder egy részét szokták B.-tal elzárni: a többi részén ezt tiltókkal helyettesítik, melyeket az árviz megérkezésekor kinyitnak. Ez által ugy a meder föliszaposodásának elje van véve, mint az árvizek káros magasságra való fölemelkedésének. A B. hatása egyébiránt az árviz nagyságával fordított arányban van.
A hajózás és tutajozás céljaira is alkalmatlan a fenékgát, mert fölötte sellő (ragadó vízfolyás) képződik, miért is a hajók akadálytalan átvonulására a B. mellé csehéket építenek. (Hajózás céljaira szolgáló berendezéseknél különben újabb időben a B.-t már csaknem mellőzik és mozgógáttal helyettesítik.) Sziklás talajon a B. egyszerü szerkezetü: állhat megfelelő rovátkákban egymás fölé eregetett s a medre elzáró gerendákból; v. a meder fenekére kötőszer nélkül rakott vagy beépített falazatból. Kavicsos v. agyagos, szóval olyan talajnál azonban, mely nem képes a viz támadásának huzamosabban ellenállni, már gondoskodni kell arról, hogy az átbukó és a meder fenekét erősen megtámadó viz ki nem mélyíthesse azt a B. alatt; mert az alámosás következtében ugy ez maga, mint a két partoldal beomlanának. Ezenkivül a duzzasztott viznek a műépítmény mellett v. alatt való átszivárgását is meg kell akadályozni nádfalakkal és agyagolással.
Hatásukra nézve az átbukás tökéletesnek mondjuk akkor, ha a B. teteje magasabb az alsó vizszinnél; ellenkező esetben nem teljes a neve. Eme megkülönböztetés az átfolyó viztömeg kiszámításánál jön figyelembe. Gyakran már előre szükséges tudnunk azt a távolságot is, ameddig a duzzasztás visszahat: nehogy a kellőnél magasabbra emelkedvén a B.-at a fölötte fekvő vidéket eláraszszuk. Előbbinek kiszámítására a következő képlet szolgál:
melyben x jelenti a duzzasztott vizszin magasságát a B. teteje fölött, q a lefolyó viztömeget, c azon sebességet, melylyel ez a B.-hoz érkezik, h. a gát hosszát s végre g a szabadesés gyorsulását, m egy kisérletek által meghatározandó gyakorlati szorzó
Ha T jelenti ama távolságot, meddig a duzzasztás visszahat, .a a duzzasztott vizszin magasságát az eredeti (duzzasztás előtti) fölött, végre b ugyancsak az eredeti vizszin esését, akkor T = 2a/β.
E képletek rendesen kielégítők a gyakorlati igényekre, bár nem adnak tökéletesen pontos eredményt. Ehhez még több, a B.-nak meg fölötte levő mederrésznek alakjára vonatkozó adat ismeretére és hatásának számításba vételére van szükség. V. ö. Hydrodínamik von G. Wex, Lipcse 1888.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
