Budapesti zsinat
Budapesti zsinat (evang.), alkotmányozó zsinat a magyarországi luth. egyháznak, amelyről azonban az erdélyi (szász) egyházkerület a hozzá intézett testvéri meghivás dacára is elmaradt. Régóta érezte szükségét az ev. egyház általános kötelező, iktatott egyházi alkotmánynak, mely erőt adjon neki ugy ki-, mint befelé. Hosszas készülődések után az 1791. évi pesti zsinat százéves fordulóján a régóta ápolt terv végre is a megvalósulás küszöbéhez jutott, amennyiben a zsinat 1891 dec. 5. összeült. Tisztikarának és a szakbizottságoknak megválasztása után azonban az ügyek behatóbb megfontolása céljából már 11. elhalasztá tárgyalásait s csak 1892 máj. gyült ismét össze, amikor az ülésén letárgyalta az egyház egész belső életére vonatkozó törvényjavaslatokat, ugy, hogy harmadik ülésszakára csupán a ref. egyházzal közös ügyek maradtak. A zsinatnak ugy tanácskozásait, mint határozatait egyfelől valódi protestáns, másfelől igaz hazafias szellem lengé át. Ennek tulajdonítható, hogy mig az egyház kormányzásában a zsinat a preszbiteri rendszer alapjára helyezkedett, addig az egyház életébe befészkelődött pánszlávizmust kánoni vétségnek minősíté. Megalkotá az ev. zsinat egyszersmind az országos közalapot is, melyre mindjárt a határozat meghozatala után tekintélyes alapítványokat tettek. A harmadik ülésszak tárgyaiul mindössze az egyházkerületek új beosztása és a reformátusokkal közös ügyek maradtak. A zsinat elnökei Karsay Sándor dunántuli püspök és Péchy Tamás tiszai kerületi felügyelő.
B. (református), egyrészről a debreceni zsinat ama rendelkezése folytán ült össze, mely szerint tiz évenként zsinat tartandó, de szükségessé tették az időközben fölmerült s egyedül a törvényhozó testület által elintézhető ügyek is. A kellő előkészületek megtétele után 1891 december 5. nyilt meg s az alakulások megtörténvén, azonnal hozzákezdett kilenc év óta érvényben levő szervezetének revideálásához. A 16-án bezárt első ülésszak ülésén minössze két fontosabb határozatot hozott, t. i. kimondta, hogy a zsinati képviselőket jövőre az erdélyi kerület is a preszbiteriumok által legyen köteles választani, ugyszintén, hogy a népesebb egyházak meghatározott arány szerint fokozatosan, de legfeljebb hatig emelkedhető szavazattal birjanak a preszbiteriumok által történendő választások alkalmával. A második ülésszak 1892 márc. 9-én nyilt meg s huszonegy ülés tartása után ápr. 5. ért véget. A törvényrevizió közben hozott határozatai közül azok a nevezetesebbek, melyeknél fogva az egyházi biróságok hatáskörét a fegyelmi ügyeken kivül a közigazgatásiakra kiterjeszté, a lelkészválasztások előkészítésénél a kijelölést eltörlé s egyuttal megengedé a pályázat hirdetése nélkül, vagyis egyenes meghivás útján való választást; a konventi képviselők választását akként szabályozá, hogy azok valamennyi egyházkerületben a kerületi közgyűlések által választassanak, megtevé az első lépést egy egyetemes lelkész özvegyárva gyámintézet alapítására. Kimondá végül, hogy egy prot. tanárképző intézetnek Debrecenben s egy egyetemes jellegü reform. teol. fakultásnak Kolozsvárt való felállítását szükségesnek tartja s ezek létesítésének lehetővé tételére, illetőleg ez irányban tervezet készítésére bizottságot küldött ki. A harmadik ülésszak ugyanez évi nov. 24. vette kezdetét. Legfölemelőbb mozzanata a zsinat egész folyamának a luteránus zsinattal együttesen tartott, 1981 dec. 6. ünnepélyes közgyülése van. A zsinat elnökei: Kun Bertalan tiszáninneni püspök és Vay-Miklós br. tiszáninneni főgondnok; alelnökei: Pap Gábor dunántuli püspök és Tisza Kálmán dunántuli főgondnok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
