Budai hegység
Budai hegység, a magyar középhegység duna-jobbparti részében, a Pilis-hegység egyik kisebb csoportja, mely Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegyében Budapest, Vörösvár, Zsámbék és Budaörs közt terül el. E hegycsoport É.-felé a Vörösvári völgy a Nagy-Kevély és a Pilis csoportjától, D-en a Budáról Bicskére vezető u. n. Mészáros ut völgyelése a török-bálinti domboktól választja el; K.-en a Duna képezi határát, Ny-on az a tág hullámos sikság, mely Pilis-Csaba, Jenő Páty és Biától Ny. felé a dorogi hegyekig, Zsámbékig és Bicskéig elterül. Ezen, magassága által nem annyira, mint terjedelme és természeti szépségei által kitünő hegységben két nagyobb csoportot különböztetünk meg, egyiket Nagykovácsi csoportnak, a másikat szorosabb értelemben Budai hegységnek nevezhetjük. Amaz Vörösvár, Pilis-Csaba, Páty és Budakeszi közt terül el s középpontja Nagy-Kovácsi. Ettől É-ra és D-re egy-egy nagyobb hegytömeg terül el, É-on a Nagy-Szénáshegy (549 m.) csoportja, D-en a Nagy Kopaszhegy (558 m.) szélesre elterülő erdős háta, a kettő Nagy-Kovácsitól Ny-ra jelentékenyebb hegység által egymással közvetlenül összefügg, minek következtében Nagy-Kovácsi egy 3 oldal felől hegyektől körülzárt s csak K. felé keskenyen nyiló magas (346 m.) katlanban fekszik. A Nagy-Szénáshegy és a belőle kiágazó hegyek kopár mészképződmények, erősen kiárkolt völgyelésekkel és silány természettel; K-i folytatásukban feltárt széntelepekkel s a Remetehegyen néhány kis barlanggal; A Nagy-Kopaszhegy csoportját ellenben tulnyomóan erdőségek borítják, s végső ága a Torbágy felett emelkedő Katalinhegy (345 m.).
Szorosabb értelemben B.-nek csak azon hegycsoportokat nevezzük, melyek Solymár, Hidegkut, Budakesz, Budaörs és Budapest közt terülnek el s tagozatuk szerint 3 kisebb csoportra oszolnak szét. A legészakibb a Hármashatárhegy csoportja, mely Solymár és Hidegkut közt kezdődve, innen D. felé néző félkörben a Hármashatárhegyig huzódik, ahol szélesebbre elterülve a Lipótmező és Óbuda közti térséget hálózza be. E csoport élesen határolt keskeny gerinc alakjában Solymár felől a hidekuti Kálváriahegyen (386 m.) át a Csucshelybe (445 m.) folytatódik, gerincét több nyereg rovátkolja, lejtői É. felé mély (129-117 m.) vörösvári völgybe, D. felé a magas fekvésü (247 m.)
hidegkuti katlanba ereszkednek. Keskeny gerince erdős, lejtőit előbb nagyrészt szőllők borították, most részben fel vannak szántva, részben csak gyepesek. Hidegkuttól K-re mélyebb nyereg választja el a Hárshegyen (462 m.) tul szélesre elterülő kopár, fensikszerü, csak ujabban helylyel-közzel beerdősített, meredek lejtőjü, nagy kiterjedésü Hármashatárhegy csoportjától. Ennek legmagasabb, gyönyörü kilátást nyujtó csucsa maga a Hármashatárhegy (496 m.), kisebb csucsai a Kecskehegy (395 m.), (a Remetehegy 348 m.) és a Mátyáshegy (299 m.); valamenynyi kopár, csak legujabban helyenként erdősített, lejtőin számos kőbányával és az elpusztult szőllők szomoru nyomaival. Az említett tetők által képezett, DK. felé csapó főgerincből a Hármashatárhegyből eleintén Ny., majd DDK. felé forduló mellékág ered, mely Ny. felé meredek és Pálvölgyébe; e melléklánc tetői az Ujlaki tető (418 m.), a Kecskehegy (382 m.), a Gugerhegy (376 m.) és a Lipótmező felett emelkedő Lipóthegy végső DK-i alacsony nyulványai a Csatárka Ferenchegy (265 m.), Józsefhegy (232 m.), Rézmál, Rókushegy (249 m.), Rózsadomb és Kálváriadomb, melyek már Buda közvetlen szomszédságában emelkedek; azelőtt kitünő bortermőhelyek, ma nagyobbára kopár lejtők, helyenként kertekkel és nyaralókkal. Az Ujlaki hegyet egy 311 m. magas nyereg választja el a szélesre elterülő erdős Vadaskerttől (375 m.), mely Hidegkut és Lipótmező közt emelkedik. A Lipótmező kies völgytágulata és az Ördögárok, mély medre a Hármashatárhegyi csoportot egy kisebb, nagyobbára erdős és kitünően kultivált csoporttól a Hárshegyi csoporttól választja el; ennek legnagyobb emelkedése a B. egyik legszebb tagját képezi Hárshegy (485 m.), melyhez a Kis-Hárshegy (361 m.) és Ferenchalma csatlakozik; e szép csoportot több kies völgy (Kurucles stb.) szeldeli és lejtőit számtalan nyaraló és kert díszíti. E csoportot Ny. felől az ördögárok völgye választja el a Nagy-Kovácsi hegyektől, D-en a budakeszi országut által jelölt völgyelés, (melynek 360 m. magas nyergén a Szép Juhászné vendéglő áll) a János- és Svábhegy csoportjától különíti el.
A János- és Svábhegy csoportja a legmagasabb s legkiterjedettebb tagja. A szép Juhászné nyerge fölött közvetlenül emelkedik a B. csucsa, a Jánoshegy (529 m.), melyből a 450-480 méter magas, szép erdőfedte széles gerinc D-i, majd DK-i irányban a Három kuthegyen és a Normafán (471 m.) át az Istenhegyre, illetőleg a Svábhegyre vezet. E félköralaku hegylánc É. felől gyönyörü völgyeket (Zugliget, Csillagvögy, Harangvölgy) zár körül, melyekben párjukat ritkító nyaralótelepek jöttek létre; a természet és az emberi tevékenység vállvetve müködött közre, hogy itt valóságos paradicsomot teremtsen. A regényes hegyek (Hunyadihegy 349 m. Tündérhegy) övezte völgyekben szebbnél szebb nyaralók, díszkertek, mulatóhelyek (Fácán, disznófő) vannak, melyeket a főváros közönsége tömegesen keres fel; kitünő utak hálózzák be a jól ápolt erdősségeket s csinos messzelátók ékesítik a tetőket. A Svábhegyre, a nyaraló közönség ezen gócpontjáról fogas kerekü vasuton kitünő kocsi- és sétautakon juthatni. Tetején az Eötvös-nyaraló mulatóhely van, mely körül egész kis város jött létre templommal, iskolával és üzletekkel. A Jánoshegyet a Svábhegygyel összekötő gerinc Ny. felé ritka szép erdőtakarta lejtőkkel, (melyeket a főváros csak legutóbb szerzett meg a kincstártól) ereszkedik Budakesz felé; D-i ágai azonban egészen eltérő jellemüek. Nagykiterjedésü, részben erdős, részben kopár, szaggatott völgyek határolta ágak csapnak DK-i irányban, a köztük levő, felette mélyre kimosott völgyek helyenként járhatatlanok. A hegylejtők nagy része kopár és lakatlan. Völgyei közül a legszebb az Irhásárok (Lederner Graben) és a Farkasvögy, tetői közül a Széchenyihegy (427 m., Széchenyi István emlékével), a Mártonhegy, az Orbánhegy, és mint végső emelkedései a Sashegy 529 m.) és Gellérthegy (224 m. említendő. Hajdan itt kitünő bor termett, ma e hegyek nagy része kopár, részben meztelten sziklás; helyenként érdekes sziklaformációk (Ördögorma, 317 m.) és nagy kőbányák vannak, forrás azonban alig fakad valahol. E nyulványok azon alacsony halmokat is képezik, melyek Sasad, Magasut, Dobogó, Örsöd s más nevek alatt (azelőtt mindmegannyi kitünő bortermő hely) a budaörsi lapályig terülnek el, melyet a magy. kir. államvasutak a budapest-szőnyi vonala és a buda-bicskei országut (Mészárosut) követ. Ezektől Ny.-ra az a magasabb, kopársága, érdekes sziklaképződményei s részben karsztszerü jelleménél fogva érdekes Budaörsi v. Csiki hegycsoport terül el, mely a főgerincből a Normafa, és Makkos Mária köztágazik ki és DNy-i irányban a Csiki puszta felé csap (ormai a Budaörsi hegy 438 m., Rossberg 366 m.), 24 ökrös hegy, (290 m.) s Budaörs bizarr kupjait (Lukenberg 315 m., Strassberg 264 m., Törökugrató 251 méter) is magában foglalja. Az egész B.-ben ez a legkopárabb legterméketlenebb csoport, mely a szőllők elpusztulása óta kevés gyümölcsön kivül alig terem valamit. E csoportban rendes völgyképződés sem észlelhetni, vizhiány, s teljes erdőtlenség jellemzi. Egészében véve nagy változatosság, nagy szakadozottság, többé-kevésbbé elkülönített völgyteknők és medencék jellemzik a B.-t, melyek részint DNy-ról ÉK-re, részint ÉNy-ról DK-re csapnak; a legnagyobb völgyteknők Buda határában vannak, továbbá Budakeszi, Hidegkut és Nagy-Kovácsi mellett vannak.
Geologiai tekintetben a B.-nek elég nagyszerü szerkezet van. A számtalan magaslattá és hegygerinccé szakadozott hegységnek alapját a felső triaszhoz tartozó mészkő-képződmény alkotja, melynek alsó emeletét dolomit (Gellérthegy, Sashegy, Csiki hegység, Törökugrató, budaörsi Kálváriahegy, Farkasvölgy, Zugliget, a Jánsohegy oldalán a Hármashatárhegytől a Mátyáshegyig), felső emeletét tömött mészkő képezi. A dolomit mindenütt kopár magaslatokat képez, csak helyenként (Jánoshegy, Nagy-Kovácsi) fedi erdő; régente a most kopár tetőket is szép erdő boritotta, de azokat eltarolták s mióta az eső a televényföldet lemosta, ujból való befásításuk csak nehezen halad. A tömött mészkő a dachstein-mésznek felel meg s leginkább a hegység belsejében mutatkozik. A dolomitból s mészkőből álló alaphegységre eocén és oligocén mészkő, márga, agyag, homokkő és konglomerát-rétegek települnek, tökéleten és eredeti összefüggésükből későbbi eltolatások által szétszaggatott takarót képezve. Az eocénhez a Budán gyakori nummulit-mész tartozik; a legalsó eocén lerakódások, az édesvizi mész és barnaszén s többféle agyag csak néhány helyen ismeretes, nevezetesen Nagy-Kovácsi és Szt.-Iván határában van feltárva, ahol szénbányák is vannak. Sokkal nagyobb területet foglal el a nummulit-mész, márga és konglomerát, melyet sok bányában fejtenek; szintén nagy elterjedése van az oligocénhez tartozó meszes homokkőnek (Hárshegy), a budaimárgának (Gellérthegy) és a kis-celli tályognak (Mátyáshegy). Fiatal harmadkori (miocén) rétegek Budafoktól Biáig huzódnak s ott a budafoki fensíkot, az Iharos és Katalinhegyet alkotják. A felső miocén korbeli cerinthium-rétegek Budafok és Diós táján lépnek fel, ezekre negyedkori édesvizi rétegek települnek, melyek löszből, homokból és kavicsból állanak; ez a völgyeket (Ördögárok) tetemes vastagságban födi s a szőllő legjobb termő helye volt. Szintén negyedkori képződmény a budai hévvizekből lecsapódott mésztufa, mely a Várhegy és Gellérthegy hátán, Ó-Budánál a kis-celli magaslaton s a Lipótmezőn lép fel.
A B. ugy forrásokban, mint folyóvizekben nagyon szegény, mindazáltal jelentékeny völgyei s mélyre bevágódott medrei vannak; legnagyobb völgye az Ördögárok völgye, mely a nagy-kovácsi katlanból indul ki, alsó részében a Hűvösvölgy nevet veszi fel s a Tabánban önti vizét a Dunába; rendes körülmények közt sekély vize záporok alkalmával óriási mértékben megdagad s nagy pusztitásokat visz végbe (1876). A többi völgyek majdnem teljesen viz nélkül szükölködnek. A B. flórája igen változatos és gazdag; a budai tölgyerdők a magasabb tetőkre és az északi oldalakra terjednek ki; érdekes és jellemző növényfajok igen gyakoriak. A főváros közelében kertek nagy számmal vannak, a gyümölcs-termelés Nagy-Kovácsi, Budakeszi, Solymár, Jenő, Páty és Torbágy vidékén virágzó; a szőllők a filloxera terjedése folytán majdnem teljesen tönkre mentek. A földművelés a B.-ben nem jelentékeny. Bányászat csak Nagy-Kovácsiban folyik barnaszénre. Nevezetesebb közlekedési ere nincs; vasut csak délen érinti (a. m. k. államvasutak budapest-szőnyi vonala), közlekedési utja Budakeszire. Nagy-Kovácsiba, a Svábhegyre, Zugligetre, Hidegkutra vannak. A tulajdonképeni Budapest hegyei sűrűn vannak lakva, a nagy-kovácsi hegyekben ellenben csak kevés emberi lakás van.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
