Boros szőllő. Erdélyi szőllőfajták. a) B. fehér v. B. vékonyhéju. Fürtje rövid piros nyéllel, középnagy, tömött; bogyói középnagyok, gömbölyüek, sárgászöldek, a napos oldalon rozsdásak. Könnyü, de sok bort ad. b) B. piros v. rózsaszőllő. Fürtje nagy tömött: bogyói középnagyok, gömbölyüek, vékonyhéjuak, kékesveresek; áttetszők, lédusak. Mint az előbbi, ez is könnyü, de sok bort ad. c) B. fodor v. fodorboros. Levelei fodrosak, dus szőrözettel. Fürtje nagyon hosszu, vastag nyéllel, középnagy kupos; bogyói gömbölyüek, középnagyok vékonyhéjuak zöldessárgák, sűrü pettyekkel. Bora hig, kellemetlen savanykás.
Borosta a. m. ecset, kefe. Diószegiék a durva szőrt (strigosus) magyarosítják e néven, sőt szóösszetételre (tóborosta, 1. Süllőfű és Hínár) is felhasználták: Borostás a. m. kefeszőrü.