Balaton
Balaton (l. a térképmellékletet), a «magyar tenger».
Balaton és környéke
){kind=small}
Magyarország legnagyobb tava, mely a Dunántúl, és pedig Zala, Somogy és Veszprém vármegyék közt terül el s az említett vármegyék területéhez tartozik. A B. egy ÉK-DNy-i irányban elnyuló hosszúkás depresszióban fekszik, melyet Északon a Bakony vulkáni csoportjai, délen a somogyi alacsony dombvidék vagyis B.-melléki dombvidék (l. o.) határol; a medencének természetes folytatása ÉK. felé a Sárrét (l. o.) és a Velencei tó (l. o.), DNy. felé a Kis-B. (l. alább) és a Zala folyó mocsárvidéke. A B. egész hossza Akarattya pusztától (ÉK-en) egészen a Zala-folyó torkolatáig 76 km., szélessége átlag 6-7 km. de a tó ÉK-i felében 12 km.-ig nő, Ny-i részében általában véve csekélyebb. Partkifejlődése különösen délen igen egyszerü, vonalszerü, Északon sokkal tagozottabb; itt a Tihanyi félsziget (l. o.) 5 km.-nyire szökik a tóba s a szántódi nyulványnyal együtt a B. szélességét 1 1/2 km.-nyire csökkenti. A B. medre ezáltal két sok tekintetben különböző tómedencére oszlik. Az É-i parton több nagyobb öblöt is találunk: ilyen a badacsonyi, a szigligeti, és a Kis-B. öble, mely a B.-tól töltéssel egészen el van választva s tó jellegét már el is vesztette. A B. kiterjedése jelen alakjában mintegy 690 km2, de a nagyobbára már lecsapolt mocsarakkal együtt, melyek különösen DNy. felé csatlakoznak hozzá, jóval nagyobb. A B. partjai túlnyomó részben alacsonyak. É. felé a tó tükrével majdnem ugyanazon magasságu keskeny szegély kiséri a B.-t, mely lassan emelkedik magasabbra. Meredek part itt alig van, még a B. partjára különben elég közel kirugó Badacsonyt is keskeny lapály szegélyezi. A tó mélysége különböző; legnagyobb mélysége Tihanynál 45,4 m.; közepes mélysége azonban nem haladja meg a 7-10 m.-t s partjai mentében általában sekély. Különösen sekély egész hoszszában a somogymegyei partvidéki oldal és Keszthely felé eső része, amely helylyel-közzel szinte meglábolható.
Veszprém- és zalavármegyei partját Kenesétől kezdve Keszthelyig szép alkotásu hegysor, a Bakony része szegélyezi, melyet csak nyugati részében szakít meg a tapolcai lapály. E hegységet mely Balaton-Füred és Kővágó-örs közt 300 m.-nél nem sokkal magasabb összefüggő láncot képez, alsó részén szőllő, feljebb erdő fedi. A tapolcai tágas lapályt, mely a szigligeti és badacsonyi öböl felé a tó tükrével egymagasságu (106 m.), mocsaras lapálylyal ereszkedik, a külön-külön emelkedő vulkáni eredetü (bazalt) kúpok (Badacsony, Gulácsi hegy, Tóti hegy, Szt.-György hegy) csoportja ékíti. Keszthelyről a Kis-B.-t körülövezőleg Balaton-Szt-Györgyig tágas mocsarak csatlakoznak a B.-hoz, míg a somogyi part általában véve homokbuckás, kietlen, s csak helyenként (mint Keszthely és Selle közt) mocsaras. Ilyen nádas és lápfödte térség a Nagyberek, Kéthely és Fonyód közt, a lellei berek stb. A tó feneke bazaltból és mészkőből áll, többnyire iszappal és homokkal födve. A mészkőrétegből az É-i parton Tihany környékén a kecskeköröm (Congeria triangularis) és úri főkötő népies nevek alatt ismeretes kagylók kerülnek ki.
A B. vize rendesen kékes színü, de a világítás szerint annyi árnyalaton megy keresztül, mint a tenger; íze lágy, kissé összehúzó alkotó részei 1 liter vízben:
Hőmérséklete (nyáron 22.5, őszszel 20° C.) gyorsan változik, főleg könnyen melegszik. Néhol bizonyos mélységben hidegebb vagy melegebb a víz, mint másutt, ami a fenéken fakadó forrásoknak tulajdonítható. Hullámzása hasonlít a tengeréhez, azért igen kellemes és egészséges fürdő. Tükrén némi apály és dagály is észrevehető. Szeles vagy esős időben nagy hullámokat vet, de feltünő, hogy néha csendes időben is háborog, aminek oka Szabó szerint a vulkáni kőzetekből álló talaj mélyéből fakadó endogen orkán, melyet a csendes tófelület árulhat el legjobban. Télen a tó befagy, de nagy hidegben a tó jege gyakran mennydörgésszerü robajjal mértföldnyi távolságra megreped s 10-100 m.-nyire megnyilik. E «rianások» sok embernek okozták már a vesztét. Nevezetes a B. halbősége és halászata, mely a parti lakosság főfoglalkozását képezi. Leghíresebb hala a fogas. Halbősége azonban ujabb időben, különösen amióta a tó vizének nagy részét lecsapolták, tetemesen csökkent. Ugyancsak azóta szaporodott el a hinár is, melyet főleg két növény, u. m. a Potamogeton perfoliatus L. és a Myriophyllum spicatum képez, míg az Elodea canadensis eddig nem találtatott. A tó állat- és növényvilágát csak legujabban kezdték tanulmányozni.
A B.-ba mintegy 50 folyócska ömlik, de ezek közül egyik sem jelentékeny. É-on Szigliget közelében az Eger, Tapolca és Lesence patak ömlik belé, melyek a mocsaras tapolcai lapályt öntözik; DNy-i részén a Gyöngyös patakot s legjelentékenyebb mellékvizét, a Zalát veszi fel; D. felől számos, egymással párhuzamos patakot (Határárok, Cigányér, Aranyos patak, Nagyárok stb.) vesz fel. Vízhálózatában legnevezetesebb a Sió-csatorna, mely Siófoknál ömlik ki belőle s fölös vizének lecsapolására szolgál. Ez állítólag a rómaiak által ásott lecsapoló csatornából támadt, DK-re folyik s a Lapos útján a B.-t a Dunával kapcsolja össze. A Siót Ozorától a Kaposig a közbirtokosok 1821-1835-ig szabályoztatták, aminek következtében a B.-vize mintegy 1 m.-rel apadt, de mintegy 86,000 magy. holdnyi posványság lecsapoltatott és művelhetővé vált. 1862-ben új szabályzati munkálatok kezdődtek gr. Zichy Ferenc kir. biztos vezetése alatt. Ekkor a Sió csatornázását Ozorától felfelé a B.-ig folytatták, a tó kifolyását elzáró töltést 1863 okt. 23-án elbontották, s ennek következtében a B. víztükre az 1862 decemberben megfigyelt legkisebb vízálláson alul még 0.95 m.-rel alászállt, és mintegy 90,000 magy. holdnyi terület száríttatott ki.
A B. eredetére nézve eltérők a nézetek. György Aladár szerint a B. a hajdani miocen vagy lösztengernek maradványa. Geologiai alapon Lóczy Lajos kezdte meg a B. eredetének kutatását s egykori kiterjedésének megállapítása végett a régibb vízállások nyomait vizsgálta. Ilyen nyomokat számos helyen talált egyfelől 15, másfelől 30 m.-nyire a tó felszíne felett. Az alsó színlők szerint a tó hajdan Tapolcáig, Keszthelyig, a Zala folyó völgyében Zalavár és Komárvárosig terjedt, míg a felső színlők szerint még sokkal nagyobb volt a terjedelme. A B. tudományos kutatását legujabban a Magyar Földrajzi Társaság B. bizottsága vette kezébe.
A B. környéke ugyan elég népes, mindazáltal a B.-on élénkebb élet még nem fejlődött. Eddig nagyon kevés történt a B. emelése érdekében; egyes fürdők és nyaralóhelyek (B.-Füred, Siófok, Almádi, Fülöp) ujabban virágzásnak indultak ugyan, de egészben véve - talán Füredet és Siófokot kivéve - eddig sehol sem találhatni a modern élet igényeinek megfelelő viszonyokat. A B. parti nyaralóhelyek legnagyobb része a legszerényebb igényeket is alig elégítheti ki; a szőllők elpusztultával kopárrá vált a vidék nagy része, erdő még B.-Füreden is alig van. Az egész parton nem fejlődött valamire való város s a pompás víztükör a közlekedés szempontjából teljesen parlagon hever. 1847 óta jár ugyan gőzhajó a B.-taván, sőt néhány év óta a siófok-füredi vonalon kivül még Badacsony-Tomajra, Almádira s Boglárról Rév-Fülöpre is jár gőzhajó, de élénkebb közlekedésről alig lehet szó, kereskedelmi forgalom pedig éppenséggel nem létezik. Ma a halászaton kívül egyedül a fürdőzés és nyaralás tekintetéből van a B.-nak némi jelentősége; turistaforgalom azonban a kedvezőtlen közlekedési viszonyoknál fogva mindeddig alig fejlődött ki. A B. vidéki 3 megye ugyan már többízben alakított B.-egyesületet, de eddig teljesen eredménytelenül. Emelkedését gátolja az, hogy fő vasuti vonala a kevéssé érdekes somogyi partot futja be, míg a zalai partnak mindeddig nincs vasutja. A b.-szt.-györgy - keszthelyi és sümeg - tapolcai vonal a hiányt csak kevéssé pótolja. A szőllőművelés pusztulásával a nép is egyik fő kereseti ágát veszti s ipar és kereskedelem teljes hijában mindinkább elszegényedik.
A B. már az őskorban jelentékeny szerepet játszhatott, azonban sem Hérodotos, sem Strabón, sem Ptolemaios nem említik. A római írók már gyakrabban emlékeznek róla, mivel Ptolemaios kora után másfél évszázaddal Galerius császár azt (valószínüleg csak mocsaras partjait) lecsapoltatta, hogy területét művelés alá vehesse. A római írók Peiso és Pelso név alatt említik, mely nevet azonban a Fertőre is alkalmaztak. A magyarok B. elnevezése (Anonymusnál B. folyó) az avarok idejében a tó körül lakó szlovénektől ered (blato, blatna a. m. mocsár, posvány, tó) s innen származott a német Plattensee elnevezés is, A B. ősi művelődési és halászati jelentőségét számos lelet bizonyítja: így a Vörs melletti pogányvár Somogyban, a tihanyi csúcshegyi és óvári és a zánkai pogányvárak Zalában, továbbá a somogymegyei zamárdi, a veszprémmegyei fajszi, a zalamegyei alsó-gulácsi a Keszthely és Szt.-Miklós közti, a kővágó-örsi, a tihanyi és zánkai tumulusok, s számos őskori temető, köztük különösen a keszthelyi (dobogói) avar sírmező. Egy római felirat szerint pedig már hajózás is folyt rajta. Annyi bizonyos, hogy a tó a történelmi időben alakját változtatta.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
