Bacon
Bacon (ejtsd: békn) Francis, az ujkori gondolkodás egyik nagy alakja, Anglia kancellárja, szül. Londonban 1561 január 22 , megh. 1626 ápril 9. Tizenkét éves korában a cambridgei Trinity college-be lépett és 1575. hagyta el az egyetemet. Mint tizenhat éves ifjú meglátogatta Párist; két évig maradt Franciaországban, hol ifjú és fogékony lelkére az idegen ország politikai és tudományos mozgalmai erős behatást tettek. 1580. a Gray Innbe lépett, hogy ügyvéddé, majd biróvá lehessen, 1585. elnyeri a bencheri rangot, már ekkor az alsóház tagja. Ez időben ismerkedik meg Essex gróffal, Erzsébet királyné hires kegyeltjével, kitől 1800 font értékü birtokot kap ajándékba, hogy anyagilag függetlenebb viszonyok közé juthasson. Midőn később Essex meggondolatlanul egy összeesküvés fejévé lesz, bírái közt B. a fővádló szerepét viszi, ugyancsak B. írja meg Essex kivégeztetése után az összesküvés történetét s bizonyítja az ítélet igazságosságát. 1605-ben B. kiadja első nagyobb művét: Két könyv a tudományok haladásáról Jakab királynak ajánlva. Barátjaival tudatja, hogy minő célja van művével. Megelégszem, írja, ha derekabb embereket munkára hívok, hasonlóan a harangozóhoz, ki először van talpon, hogy másokat a templomba szólítson. Hosszas sürgetes, megalázkodás és könyörgés után 1607-ben fősollicitorrá, független és gazdag emberré lett, évi jövedelme csaknem 5000 font volt. A tudománynak szenteli ideje java részét, de nem feledi el a hivatali emelkedést sem. 1611. koronaügyvéd lett (Attorney-General). 1617-ben főpecsétőrré lesz, egy évvel később elnyeri a kancellári címet s fél évre rá verulami báróvá emelik. 1620 októberében a Novum Organum lát világot, azon mű, melyen csaknem harminc évig dolgozott, 1621-ben B. St. Albansi viscounttá lesz. Három nappal a be iktatási szertartás után ült össze a parlament, mely a kancellár megható bukását okozta. Vádak emeltettek B. ellen, hogy rossz tanácsadója a fejedelemnek a patensek osztogatásában s hogy pénzt fogadott el a peres felektől. A vizsgálat nagy visszaéléseket talált, melyek mind B.-t terhelték s elitéltetése kétségtelen lett. A lordok háza B.-től teljes és kimerítő vallomásokat követelt s a kancellár be is vallotta, hogy ajándékokat fogadott el, de itélethozatal után. E vallomás után 40,000 font pénzbírságra s a király tetszéseig tartó fogságra ítelték. Képtelennek nyilvánították minden állami vagy községi hivatalra s egész életére kizárták a parlamentből s az udvar köréből. Két nappal később szabadon bocsátották, elengedték neki a pénzbirságot, megengedték, hogy Londonba visszatérjen (1622); a király 1200 fontnyi nyugdijat adott neki s 1624. ismét meghivta a lordok házába, ahol B. azonban nem jelent meg. Ezentúl B. testben és lélekben megtörve, minden idejét a tudományoknak szenteli. Meg-megkisérti egy-egy alkalmas pillanatban, hogy a nevén és becsületén esett csorbát kifenje, de fáradozása sikertelen maradt, míg egy fizikai kísérlet közben meghülvén, egyheti betegeskedés után meghalt. B. semmi esetre sem volt tiszta jellem, de tekintetbe veendő, hogy az ajándékok elfogadása akkor az angol tisztviselőknél közönséges dolog volt. Bukását inkább politikai okok idézték elő; nem volt rosszabb másoknál, kiknek semmi bajuk sem esett, de őt szemelték ki áldozatnak. A mai kor B. értelmi erejéhez méltó mértéket alkalmaz erkölcsi minőségének megítélésére, de ha a körülményeket nem veszszük tekintetbe, mégis igazságtalanok volnánk emléke iránt.
B. 1607 körül készült el az Instauratio magna tervével s ez időtől fogva összes tanulmányait e nagy rendszer keretébe illeszti. Régibb dolgozatait az 605-ben kiadott művét: Két, könyv az isteni és emberi tudományok haladásáról, újra átnézi, bővíti és rendszerébe alkalmazza. Ez utóbbi munka második könyvét nyolc könyvre bővíti s ily alakban az Instauratio Magna első részét képezi, második része a Novum Organum; harmadik része: Phaenomena Universi; negyedik része: Scala Intellectus; ötödik része: Prodromi; hatodik része: Philosophia secunda. E részek közül B. egyiket sem fejezte be, még a Novum Organum is töredék maradt. Szorosan vett filozofiai művein és természettudományi értekezésein kivül B. másnemü munkákat is írt. Szépirodalmiak: Az Essayk, a Régiek Bölcsesége s egy töredék a Jó és Rossz színeiről, ezenkivül mindenféle gyüjtemények az illemformák és udvariasságokból, elmés történetecskékből, mondákból. Történeti művei közt első helyen áll VII. Henrik története, továbbá Erzsébet királynő emlékezete, Nagy Britannia történetének kezdete. Van még néhány vallási tárgyu ésjogtudományi műve is, ilyenek: Szent elmélkedések, A hitvallomás, A törvény szabályai és A törvény bizonyitékai. Anatomia comparata című munkájában alapját vetette meg a későbbi kórboncolástannak; hangsúlyozta az állatkísérletek és a gyógyszerek metodikus vizsgálatának fontosságát. Higienikus tekintetben fontosak nézetei a testgyakorlatokról, a mesterséges ásványvizekről és a tápszerek mennyiségéről.
B. filozofiai munkássága nem alkot határpontot a tudományos gondolkodás fejlődésében, azonban e körülmény nem csökkenti érdemeit a filozofia történetében. Kapcsolatba hozzák nevével a tapasztalati és induktiv módszer reformját, az ujabb természettudományok atyjának nevezték, de e túlzott fölfogások vizsgálatánál kitünt, hogy módszere nem vezetett semmi nevezetes fölfedezésre, de nem is vezethetett. De egy nagy eszme vonul át minden munkáján, ez eszme dicsősége fűződik nevéhez, bár nem ő valósította meg. Ez eszme szerint első lépés a tudományokban a tények rendszeres, hosszas vizsgálata legyen; mig ez híven és részrehajlatlanul meg nem történt, a tapasztalat és óvatosság minden lehető őrködése mellett, addig minden általánosítástól, merő okoskodásból eredő fölfogástól tartózkodni kell; ily eljárás biztos, sikeres s kutatás közben alig képzelt eredményekre vezet. Erős hit, szenvedély és ihlet hangján hirdette e tant, de nem volt meg benne az alkotás eleme, a gyakorlati kivitelre szükséges erő és kitartás.
Rabja maradt egész életén át a behatásoknak, melyeket a tudományok állapota s a tudósok szőrszálhasogató eljárása az ifjúra tett. A Partus Temporis Masculus gondolatától, hogy kora nagyművét megteremtse, soha sem tudott megválni. Egyetemest, nagyot, a mult hagyomány aitól függetlent s a jövőre irányadót akart alkotni. A részletek aprólékosságától elfordult, mert lelkét eltöltötte az «organum», «formula», «clavis», «ars ipsa interpretandi naturam», «filum Labyrinthi» gondolata, mely minden részletet nagy könnyen meg fog igazítani, minden kérdést megfejt, a tehetségek különbségeit ki fogja egyenlíteni, minden homályt eloszlat, ugy hogy mindenki számára egyformán nyitva áll majd az igazság, a boldogulás és jólét útja vagy a mint az ő korában mondták, eljő a Regnum Hominis. A cél képtelen volta B.-t sok hiú kisérletre, merész következtetésre ragadta, melyeknek a mai tudomány semmi hasznát sem veheti. Másrészről azonban minden iratát oly szellem lengi át, mely minden későbbi kutatásnak`és haladásnak éltető elemévé lett. A tudományokjövőjébe vetett rendíthetetlen bizalma, szenvedélyes s mégis gondolat- s eszmeébresztő támadásai a hamis tekintélyek ellen, a tudományok méltóságáról és kötelességeiről táplált erős hite átszállott az utókorra, ösztönül és buzdításul szolgált a későbbi utókorra. B. összes műveit kiadták: Blackbourne 1730., Montague 1825-ben és 1835-ben s végül a legujabb, de egyszersmind a leggondosabb és legteljesebb kiadást Ellis, Spedding és Heath 1857- 1874., tizennégy kötetben.
2. B. János, angol szobrász, szül. Southwarkban 1740 nov. 24., megh. Londonban 1799 aug. 7. Atyja, ki posztókészítő volt, porcellángyároshoz küldötte inasnak. Porcellánfestési tehetsége és ügyessége által, melylyel agyagból különféle alakokat gyúrt, magára vonta néhány szobrász figyelmét. Miután egy társaságtól, mely ifjú tehetségek pártfogását tűzte ki célul, tízszer egymásután elnyerte az első díjat, 23 éves korában márványt kezdett faragni és már 1768-ban arany érmet nyert a királyi akadémián, melynek 1770-ben tagja is lett. Hírnévre azonban csak Mars szobra által tett szert. Legjelesebb művei közé tartoznak lord Chatham és lord Halifax emlékszobrai a Westminster-apátságban, továbbá Blackstone szobra Oxfordban, Hervard és Johnson szobrai a Pál- templomban, továbbá III. György két mellszobra a Christ-Church Collegeben Oxfordban és a göttingai egyetemi könyvtárban. Műveit erős realizmus jellemzi. B. mint meseköltő, aszkéta tanokat hirdető iró és igen sok sírirat szerzője is ismeretes volt.
3. B. Miklós. angol jogtudós és államférfiu, szül. 1510-ben Chislehurstben, meghalt 1579 febr. 20. (Kentshire). Már VIII. Henrik s VI. Eduard alatt kitünt s nagy buzgalmat fejtett ki a protestantizmus érdekében. Óvatosságának köszönhette, hogy Katolikus Mária nem bántotta. Erzsébet királynő (1858) főpecsétőrnek, s 1568. és 1571. azon bizottság tagjának nevezte ki, mely a skótoknak Stuart Mária ellen emelt vádjai felett volt itélendő. V. ö. Stephen, Dictionary II.
4. B. v. Baco Roger, szül. 1214. Ilchesterben (Somerset grófság), megh. Oxfordban 1294 jun. 11. Első oktatását Oxfordban nyerte, majd Párisba ment, hol doktorrá avattatott. Független szellemü volt s távolról sem fogadta el végső igazságokként a párisi tanárok tanításait. Ez időtájt lépett a Ferenc-rendbe. Visszatérve Oxfordba csakhamar kiváló tanár hirére tett szert, kitől mindenki tanulni akart. Tanulmányainak eredménye azonban összeütközésbe hozta kora általános fölfogásával s minthogy meggyőződéseit leplezetlenül és támadólag hirdette, s a papok erkölcstelen életét nyilvánosan ostorozta, megvonták tőle a tanítás jogát. 1257. mint ferencrendi szerzetes ismét Párisba kerül, de a legszigorubb felügyelet alatt kell élnie s nehéz szívvel várja szabadulását a fogságból. Tíz évig kellett várnia, míg ezt elérte, midőn IV. Kelemen jutott a pápai székre, ki azelőtt pápai követ volt Angolországban s mint ilyen közeli viszonyba lépett a híres s merész tudóssal. De sem a pápai pártfogás, sem szabadsága nem tartott sokáig. B. 1267. elhagyta Párist, 1268. Kelemen pápa már elhunyt. Utódjai alatt B. ismét fogságban tölti életét s csak IV. Miklós halála után 1292. szabadul meg. A csaknem 80 éves aggastyántól már nem kellett félni s valóban teljesen elfeledve, még szerzetestársaitól is elfeledten halt meg. B. művei igen későn jelentek meg nyomtatásban s különben se voltak nagyon elterjedve; a skolaszticizmus szelleme, mely ellen síkra szállt, még sokáig fogva tartotta az elméket s teljesen hiányzott a fogékonyság oly irányok elfogadására, minőkre B. mutatott. Kora tudását tudatlanságnak mondta, mely a dolgokkal a valósággal, az élettel semmiféle érintkezésben nincsen. A tudás feltétele B. szerint a tapasztalat, végső célja pedig a hasznosság. Sürgeti a matematika, a fizika, kémia tanulmányozását s a gyakorlati erkölcstanra nagy súlyt helyez, ezek igazságokra visznek s az igazság megismerése az embert jobbá teszi. Renan B.-t pozitivistának nevezi s e név valóban rá is illik. Korában a «doctor mirabilis» nevet kapta, mert kortársai csodásnak tartották némely fizikai és kémiai kisérieteit. Ő találta föl a nagyító üvegeket. Műveiben igen érdekcs optikai megfigyelések találhatók s a nagyitó üvegekre vonatkozó javaslatai nagyon közel járnak az igazsághoz. Ő volt az első, aki a barnakőről kiválóbb értekezést írt; a puskapor összetétéléről is tudomása volt. A fémeket kéneső és kén összetételéből állónak hitte és a bölcsek kövét valóban létező dolognak állitotta. De Alchymia címü könyvében (VII fejezet) ennek átváltoztató erejét milliószorosra, sőt még ennél is többre becsülte. Igazi jelentősége az európai szellem történetében az, hogy első volt, ki határozottsággal és elszántsággal kikelt a tekintély vak tisztelete ellen s első mutatott rá a tudományos igazságok kutatásának helyes módszerére.
B. igen termékeny író volt, némelyek szerint 300 művet írt; eddig megjelent művei a következők: Opus majus, először Jebb adta ki 1733-ban Londonban, ez B. főműve; később az Opus minus-t írta, majd egy műbe foglalta az előbbieket s ez az Opus tertium, kiadta Brewer 1859. Londonban. Egyéb művei: Epistola de secretis artis et naturae operibus atque nullitate magiae Paris 1542); Speculum alchimiae (Nürnberg 1541); Thesaurus chymicus (1603). V. ö. Siebert, Roger Bacon, sein Leben und seine Philosophie (1861). Charles, Roger B.; sa vie, ses ouvrages, ses doctrines (1861). Schneider Roger B., (1873). Werner, Die Kosmologie u. allgemeine Naturlehre des Roger B. (1979).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
