Bach
Bach 1. Ágost Vilmos (nem a B. Sebestyén családjának tagja), szül. Berlinben 1796 okt. 4., megh. u. o. 1869 ápr. 15., mint az egyházi zene királyi intézetének igazgatója, jeles orgonajátszó, «Bonifacius» oratorium és több orgonamű szerzője.
2. B. János Ágost, német jogtudós, szül. Hohendorfban, Szászországban 1721., megh. 1758. mint a lipcsei egyetem tanára. Számos kisebb értekezésein kivül megjelent művei: Historia jurisprudentiae romanae (1754), Opuscula ad historiam jurisprudentiae (1767) latin és Unparteiische Kritik über juristische Schriften (1750-55) némtet nyelven.
3. B. Ottó, szül. Bécsben 1833 febr. 9. Dalműszerző, 1868-80. a salzburgi «Mozarteum» igazgatója, azóta a bécsi fogadalmi templom karnagya; irt két operát, szimfoniát, pályanyertes vonósnégyest.
4. B. Sándor báró, hires volt osztrák miniszter, szül. Alsó-Ausztriában Loosdorfban 1813 jan. 4. Atyja tiszttartó volt, később azonban Bécsbe költözött, hol mint ügyvéd tékintélyes állásra tett szert. B. előbb a császári kamarai ügyészségnél szolgált, majd atyja halála után annak irodáját vette át és egyike lőn Bécs legkedveltebb ügyvédeinek. Mint a jogi és politikai olvasókör egyik vezetője nagy szerepet vitt a bécsi művelt osztálynak a liberális eszmék felé vonásában. Része volt azon kérvények szerkesztésében, melyek az alsóausztriai rendekhez az állam átalakítása érdekében intéztettek és közvetett előidézői voltak a március 13-iki forradalom kitörésének. Akkor még mint a mozgalom egyik vezetője szerepelt, és egyike volt az elsőknek, kik Kossuthnál tisztelegtek, midőn az a magyar deputációval márc. 15-én Bécsben járt. Nemsokára azonban közeledett az udvarhoz. Az osztrák nemzetgyülés összehivása után, jul. 19-én igazságügyminiszternek neveztetett ki. Fiatalos kinézése miatt őt «Justizknabe»-nak csúfolták. Hamar kitünt, hogy új állásában a fejedelmi jogok erélyes előharcosa. Az uralkodó vetojoga érdekében tartott beszédei, valamint a jobbágyság felszabadítása ügyében követett eljárása az akkori forradalmi vllágban mint a reakció első előjelei tűntek fel. Az okt. 6-iki forradalom elől Olmützbe volt kénytelen menekülni. Schwarzenberg herceg és Stadion alkalmas eszközt láttak benne a reakciónak némileg liberálisabb szinben való keresztülvitelére és kormányukban újra reá bizták az igazságügyi tárcát. Stadion visszavonnlása után belügyminiszter lett, és ez állásában oly nagy befolyást nyert és oly nagy tevékenységet fejtett ki, hogy az egész abszolut és germanizáló korszakot méltán nevezik ő róla. A forradalom rázkódásaitól alapjáig megrendült monarkiát egységes német császársággá akarta átalakítani. E célnak szolgált már az olmützi 1849 márc. 4-iki oktrojált alkotmány. Ez azonban, mivel mégis némi tért engedett a parlamentnek és a közszabadságnak, soha sem lépett életbe. Provizorium állott be, mig végre 1851 végén teljesen elejtették az alkotmánynak szinét is, és a szabadság régi előharcosa a leplezetlen abszolutizmust proklamálta. Az újjáalaktításban a bureaukrácia támogatta, melynek hatáskörét mindenfelé kiterjesztette, és melyet Magyarországon ő hozott be. Segítségére volt a katonaság és az újonnan szervezett csendőrség. II. József eljárásától e rendszer annyiban különbözött, hogy nemcsak a rendi alkotmányok ellen tört, hanem a szabadelvü eszmék teljes elnyomása végett némi tartózkodás után az egyház gyámolítására szorult, minek az 1855-iki konkordátum volt kifejezése. -A forradalom nagyszerü vivmányai közt sokat tulajdonkép csak B. kormánya léptetett életbe. A jobbágyság megváltása, az ősiség megszüntetése, a katonai kötelezettség kiterjesztése csak most valósultak. Mindamellett az ngész monarkia érezte az elnyomást, nemcsak a magyarok, hanem a szabadelvü németek is türelmetlenül hordozták a rendőrállam erőszakos igáját. A mellett az annyira befolyásos feudális arisztokrácia nem szünt meg B.-ban a régi forradalmárt gyülölni. A csak szuronyokra támaszkodó hatalom megdőlt, mihelyt az olasz-francia háboru 1859-ben kitüntette annak katonai hiányait és pénzügyi bukását. B. már 1859 aug. 21-én visszalépett. Egy ideig még mint a monárkia követe szolgált a szentszéknél, mig a belső politikában felülkerekedő liberális áramlat azt lehetetlenné nem tette. Azóta visszavonultan élt és csak 1886. lépett ismét a nyilvánosság elé; midőn egész multját meghazudtolva, képviselői mandátumot keresett. Széchenyinek: Ein Blick auf den anonymen Rückblick-je a leggyilkosabb támadás ellene és rendszere ellen. V. ö. Bernhard Meyer, Erlebnisse. II. k.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
