Bábel tornya
Bábel tornya v. babiloni torony. Móz. I. k. 11. fejezetének elbeszélése szerint Noé utódai, akik még mind egy nyelvet beszélték, Sineár földjére mentek és ott egy várost meg egy tornyot akartak építeni, amelynek csúcsa az égig érjen. Az isten azonban meghiusította törekvésüket és megbüntette elbizakodottságukat azáltal, hogy összezavarta nyelvöket, úgyhogy nem értették meg egymást és elszéledtek a foldön. A városnak neve Bábel. A monda egy babilonoai csonka toronyhoz füződik, amely óriási méreteivel olyan benyomást tett, hogy olyan embereknek a műve, akik semmitől sem riadtak vissza. Sokan abban a nézetben voltak, hogy a Bábel tornya alatt a Belus temploma értendő, amely Babilonia leghatalmasabb építményei közé tartozott. Herodotos szerint, aki még látta, négyszögü épület volt, amelynek minden oldala 2 stádium hosszu volt. A közepén állott egy nyolcemeletes torony, amelynek csúcsára lépcsők vezettek föl. A legfelső emeleten a szentély volt s Diodorus szerint csillagvizsgálóul is szolgált. E Belus-templomot sokan azonosították a Hilla helységtől 9 km. délre fekvő Nimrud nevü romokkal, amelyeket ujabb időkben ismételten kikutattak és leirtak. Egy fölirat alapján alapos a föltevés, hogy a romok helyén Borszippa állott. Nebukadnezár királynak föliratát is megtalálták négy agyaghengeren az épület négy sarkán, amelyben elmondja, hogy az elhanyagolt épületet helyreállította, amely Bél Nebó-nak szentélye volt. Az épület hét emelete a 7 bolygó isténségeinek volt szentelve, az egyes istenségnek szentelt szinre festve. De mivel Borszippa és Bábel között mindig különbséget tesznek és Bábelben több hasonló építmény volt, igen valószinütlen, hogy a szentirás elbeszélése éppen e toronyhoz füződik. Az a föltevés, hogy a föliratokban a «bábeli nyelvzavar»-ról szó lenne, valamint «Borszippa» azon etimologiája, mely szerint «nyelvtornyot» jelentene, teljesen alaptalan.
Nagyfontosságu a bibliai elbeszélés más szempontból, mert ez az első kisérlet a nyelvek különféleségének megmagyarázására. Az ókori pogány nemzetek miud megnyugodtak abban a tényben, hogy minden országnak különböző népe, különböző istenei vannak. Egyedül Izráélben, amelynek prófétái az istennek és az emberi nemnek egységét tanították, merült föl a kérdés, honnan van tehát a nyelvek különfélesége, honnan vannak a nemzetek sajátságai? Erre a kérdése akart megfelelni a Bábel toruyáról való monda. L. Dillmann, Die Genesis. Leipzig. 1886. 199-205. I. Heinthal, Zu Bibel u. Religionsphilosophie. 1888.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
