Attributum (lat.), vmely minőséget, tulajdonságot jelent, melyet vmely dolognak tulajdonítanak. A képzőzmüvészetekben oly tárgy, mely egy bizonyos személyre vagy allegoriai alakra nézve jellemző, azt könnyen megismerhetővé teszi és e célból melléje adatik. Ilyen attributumok, azaz jelvények az evangelistákat kisérő szimbolikus állatok. Az angyal v. ember Mátyás evangelista attributuma, az oroszlán Márk, az ökör Lukács, a sas pedig Jánosé. Továbbá a kulcs szent Péter, a kard szent Pál, a rostély szent Lőrinc, a kerék alexandriai szent Katalin, a nyil szent Orsolya jelvénye. Mindezek önmagukban szimbolumok. Más szimbolumok is, p. a kereszt, a horgony, az előbbi a hitnek, az utóbbi a reménynek szimboluma, a farkába harapó kigyó, a halhatatlanságnak, a méh, a szorgalomnak szimboluma, alkalmilag attributum gyanánt használhatók. A görög-római mitosz alakjait kivétel nélkül attributumok kisérik. Az allegoriai alak az attributum által válik azzá, ami; anélkül nem értjük meg, mit akar jelenteni. Vegyük p. Zeus (Juppiter) szobrát kezében Niké (Victoria) alakjával, mely utóbbi koszorut tart. A koszoru, mely önmagában szimbolum, itt a győzelmet jelentő attributuma Nikének. A kettő egyűtt a győzelem allegoriája, de Zeushoz adva, annak attributumául, az az ismertető jelvényéül szolgálnak. (L. Allegoria és szimbolum.) A nyelvtanban az A. a jelzőnek latin neve. Attributum praedicativum a latin nyelvtanban olyan jelző, mely alak szerint valamely főnévhez, de értelem szerint az igéhez tartozik, s azért határozóval kell lefordítanunk; p. filius salvus rediit, fiam egészségesen tért vissza; Darium regem satutant, Dariust királynak üdvözlik (salvus és regem az attr. praed).A régi metafizikában különbséget tesznek oly tulajdonságok közt, melyeket A.-nak neveznek és a többiek közt, melyeket különböző nevekkel (mód, tehetség, képesség, erő, stb.) illetnek. Az A.-k a dolog lényegéhez tartoznak, e lényegnek egész tartalmát teszik; a tudat p. a lélek A.-a; az emlékezet csak tehetség. Spinoza rendszerében az A. fogalma fölötte fontos. Gondolkodás és kiterjedés az ő szubstanciájának A.-ai. L. Spinoza.