Atticus, 1. platonikus filozofus, a kereszténykorszak II. századában. Csak kevés töredék maradt ránk műveiből, amelyekből megtudjuk, hogy mint hű tanítványa Platonnak élesen megtámadja Aristotelést, kit azzal vádol, hogy csak az ujítás hiu ingere térítette el Platóntól. Szemére hányja Aristotelésnek, hogy megrontotta az erény fogalmát, hogy tagadja a lélek halhatatlanságát, hogy félreismerte az isteni gondviselést s hatalmat. Plotinos nagyra becsülte A.-t.
2. A. Titus Pomponius, tudós és nagybefolyásu római lovag, született Kr. e. 109-ben gazdag családból. 86-65. Athénben a görög tudomány és művészet tanulmányozásának élt. Egyrészt e hosszas tartózkodása Athénben, másrészt bőkezüsége megszerezték számára az A. melléknevet. Visszatérve Rómába, mint magán ember kivánt élni, távol minden politikától és nyilvános szerepléstől. Mindazonáltal a legtekintélyesebb államférfiakkal, igy Sullával, Brutusszal, Cassiusszal, Hortensiusszal, Antoniusszal, Octavianusszal, első sorban pedig Ciceroval összeköttetésben sőt barátságban állott. Egyformán szeretetreméltó és előzékeny volt a polgárháboruk legellentétesebb vezéreivel szemben. Nem is történt semmi baja. Igen fájdalmas betegségbe esve Kr. e. 32. éhhalállal vetett véget életének. A. saját iratalból nem maradt ránk semmi. Legjelentékenyebb munkája az: Annalis volt, mely a római történet eseményeiről Kr. e. 54-ig a konzulok sorrendje szerint tömör áttekintést nyujtott. Pontosságáról és az ügyes csoportosításról volt hires. A római irodalom körül azonban nagyobb érdeme az, hogy Ciceronak hozzá intézett leveleit kiadta, továbbá rabszolgái által kortársainak iratait sokszorosíttatta s ezáltal messze elterjesztette. Az egykoruak közül életrajzát megirta Cornelius Nepos. Természetesen Cicero is bő adalékokkal járul A. élettörténetéhez. V. ö. Boissier, Cicero és barátai. A. M. T. Akademia könyvkiadó vállalatában.