Adoráció.
Adoráció. A tudományos teologia által megállapított műszó a tisztelet ama nemének jelölésére, melyet a teremtmények legfőbb uruk, istenük iránt tanusítanak («imadás»). Külső jelei kiválóan a térdhajtás, két térdre ereszkedés, tömjénezés stb. Tehát a kat. egyház liturgiájában alkalmazva van: 1. istennel szemben; 2. az oltári szentségben jelenlevő Krisztussal szemben; 3. a kereszttel szemben, de amikor az A. viszonylagos, vagyis a kereszten megfeszített üdvözítőre vonatkozik. Ez utóbbi értelemben a nagypénteki liturgiának képezi egyik megható részét, mikor a pap a keresztnek lefedése után («Ecce lignum crucis») levetett saruval, háromszoros térdre borulás után, megy az oltár lépcsőire helyezett kereszthez, hogy azt megcsókolja. Az adoráció mint «örökimádás» mint az oltáriszentség szüntelen imádása a keleten már az V. században megvolt, innét átjött nyugatra is. (V. ö. «Katholik» 1868. II. 228-232.) Ujabb időben erős lendületet nyert, részint az egyes egyházmegyékben a községeknek egymás után rendezett s igy minden napra eső «szentség imadásábán», részint ujabb szerzetesi területek keletkezése által, melyeknek egyik kiváló föladata az «örök imádás». L. még Pápaválasztás.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
