Acton,
Acton, 1. A. John Francis Edward, IV. Ferdinánd nápolyi király minisztere és bizalmas embere, szül. Besançonban 1737 október 1-én, hol az apja, katolikus hitre kitért angol, mint orvos működött; meghalt Palermoban 1811 augusztus 12-én Előbb a francia és toscanai hajóhadban szolgált, 1774-ben pedig mint fregatt-kapitány a spanyol-toscanai expediciót vezérelte az északafrikai kalózok ellen. Azután nápolyi szolgálatba lépett és kegyence lett Karolina királynőnek, ki őt miniszterelnökké kineveztette. A hiú és uralomra vágyó A. az udvar kivánságára zsarnok uralmat vitt és a királynő parancsára Franciaország ellen kihivó politikát követett. Ennek az lett a következménye, hogy La Touche francia hajóhadnagy 1792 dec. 18-án Nápolyt bombáztatta és ezáltal az udvart a francia köztársaság elismerésére és semlegesség igéretére kényszerítette. A királynő és A. azonban ez idő óta halálos ellenségei lettek Franciaországnak, egyuttal pedig Hamilton angol követtel s hirhedt nejével titkos védés dacszövetséget kötöttek (1793 jul. 12.). A. most minden erejét arra fordította, hogy a nápolyi hadsereget és hajóhadat erősbítse és az apró olasz államokat Franciaország pártjától elvonja. A mellett szigorral ügyelt a szabadelvü mozgalomra és az ujonnan alapított «Giunta di stato» c. állami rendőrség segélyével a franciák iránt rokonszenvet tanusító emberekkel sommás uton bánt el. Ez időben oly hatalomra tett szert, hogy a titkos államtanácsban csakis a királyt és a királynőt engedte felszólalni. Napoleonnak 1796-i fényes lombardiai hadjárata azonban arra kényszerítették Nápolyt, hogy fegyverszünetet (1796 julius 5.), majd pedig (1796 okt. 11.) békét kössön a győzővel. E békekötés tetemes pénzáldozatokba és műkincsek átengedésébe került. 1799-ben Nápoly ennek dacára belépett ama nagy szövetségbe, melynek Ausztria, Oroszország és Anglia voltak a tagjai, sőt Nelson angol admirál tanácsára meg is kezdte a támadást. Azonban a francia kézben levő Egyháziállamba betört nápolyi hadsereget a franciák onnan visszaverték, mely hitre az udvar és A. a franciák elől Szicilia szigetére menekültek (1798 december), honnan csak akkor tértek vissza a fővárosba, midőn a Ruffo bibornok és Fra Diavolo haramia által vezérelt lazzaroni- és csőcselékhad a franciák által alapított parthenopei köztársaságot megbuktatta. A. tanácsára Ferdinánd király megszegte közbocsánatra vonatkozó igéretét és számos halálos itéletet irt alá. Midőn Nápoly az első konzullal 1801 márc. 18-án Firenzében kötött béke értelmében az angol barátsággal teljesen szakítani volt kénytelen, A. hivataláról lemondott, sőt Franciaország követelése folytán 1804-ben Sziciliába számüzetett. Titokban azonban nem szűnt meg az udvart Franciaország ellen izgatni és az ő sürgetésére szegte meg Ferdinánd király az 1805 szept. 21-én Napoleon császárral kötött semlegességi szerződést, amennyiben 12000-nyi orosz és angol hadsereget fogadott be országába és Lacy orosz tábornokot állította saját hadserege élére. Egyuttal visszahivta A.-t a számkivetésből és ujból kinevezte miniszterének. Ekkor adta ki a boszus Napoleon Schönbrunnban kelt hires rendeletét: «La dynastie de Naples a cessé de régner» és József öcscsének adományozta a nápolyi koronát. A francia hadsereg közelgésére az udvar megint Palermoba menekült, hová Acton is megfutott. Utolsó éveiben általános megvetésnek és gyülöletnek volt tárgya. - 2. A. Ferdinánd Rikárd Edward, sir, az előbbinek legidősb fia, szül. 1801 jul. 24., megh. 1837 jan. 31. Nőül vette 1832. Mária Lujzát, a dalbergi herceg leányát és nevét is Dalbergre változtatta. Politikai szerepet nem játszott. - 3. John Emeric Edward Dalberg-Acton, lord, az előbbinek egyetlen fia. Született 1833. 1859 óta mint a carlowi (irországi) kerület képviselője, tagja volt az angol parlamentnek és az ultramontán párt ellenei közé tartozott. E szellemben alapította 1861-ben a «Home and Foreign Review» c. folyóiratot, melynek hasábjain többi között hasztalan feszegette, hogy a «Matinées royales» Nagy Frigyes tollából származnak. Közismeretessé tette nevét azáltal, hogy 1870-ben a vatikáni zsinat idején Rómában időzött és angol meg német lapokban érdekes cikkeket közölt a zsinat működéséről. Összeköttetésbe lépett azonfelül Döllinger-rel és Friedrich-chel (l. o.). Ugyancsak Rómában adta ki «Sendschreiben an einen deutschen Bischof des vatikanischen Konzils» (1870), később pedig «Zur Gesch. d. vatik. Konzils» (München 1871, angolból fordítva). Az angol kormány Gladstone indítványára az Aldenham-i báró címmel a peerséget adományozta neki, a müncheni egyetem bölcsészeti kara pedig 1872-ben tudori oklevéllel tüntette őt ki «honoris causa». Gladstonenek a vatikáni határozatokról irt művét A. 1874-ben a «Times»-ben hosszabb cikksorozatra méltatta, mely külön könyv alakjában is megjelent. 1871-ben Londonban megjelent művét «The war of 1870» remek munkának tartják. - 4. A. Charles Januarius Edward, angol érsek és bibornok. Szül. 1803., mgh. 1847. (L. a Dictionary of Nation. Biogr. l. 65. l.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
