Acsin
Acsin (tulajdonképen Acse, azaz a béke helye); független szultánság Szumatra sziget északi részében 1873-ig, azóta pedig a holland birtokban levő Kelet-India egyik kormányzósága; az ÉNy-i csúcstól (királycsúcs) Trumonig és az ÉK-i végtől a Tamian-fokig (É. sz. 4° 25') terjed s körülbelül 50,000 km2 területet foglal el, 600-700 ezer maláji lak. Az É-ipartvidéken a Szamalanga-hegység, a DNy-in a Pedir-hegység (legmagasabb csúcsa az Abong 3350 m.) huzódik. A sziget északi csúcsán az A. nevü kis folyó ömlik a tengerbe és ugyan, itt a tengertől körülbelül 7 kilom.-nyire fekszik a Kota Radsa vagy A. főváros, bambusznádból és karókból épült házakkal, megerősített királyi palotával és e mellett szintén erősített főtemplommal. 1876 óta vasút köti össze a tengerrel. Az éghajlat egészséges, a tartomány talaja igen termékeny, főterménye a rizs, továbbá az areka és a bors; flórája egyébként olyan, mint Szumatráé. A lakosok számát 480,000-re becsülik, kik közt 200 európai lehet. A benszülöttek, az acsinok az iszlamot követik; mint a malájokban általában, bennök is nagy a függetlenségi érzet; kiválóan földmiveléssel, halászattal és hajózással foglalkoznak. Iparuk gyapju-és selyemszövésre, arany- és ezüstsodrony-munkákra szorítkozik. 1881-ben 3 részre osztották: Nagy-Acsera (főhely: Acsin), É-i és K-i partra (főhely: Tilok Szemave) és Ny-i partra (főhely: Malabu). A.-ba az első hollandiai hajó 1599. érkezett, azonban a portugálok által szított alattomos támadás folytán a benszülöttek elüzték. A. virágzása korát a XI. században érte el, midőn Malakka félsziget egy részére is kiterjesztette hatalmát. 1637 óta a végnélkül megujuló trónvillongások következtében A. ereje gyengült és a hollandiak hatalma Szumatrán mindinkább nagyobbodott. 1819. az angolok A.-nal szerződést kötöttek, mely szerint A. valamennyi kikötőjében, vám fizetése mellett, szabadon kereskedhetnek és a szultán kötelezte magát, hogy senkinek sem ad egyedáruságot és csak az angoloknak enged országában állandó tartózkodást. Ennek fejében 10,000 font st. kölcsönt és 12 ágyut s hozzávaló lőszert kapott. Ezt a szerződést 1824-ben a Hollandia és Anglia közt kötött ujabb szerződés megszüntette. Anglia Szumatrát átengedte a hollandiaknak, de A. függetlenségét biztosította. Innen túl a hollandiak A. folytonos sértéseit voltak kénytelenek türni, mely őket ellenségeinek tekintette, és folytonos kalózbetöréseivel nyugtalanította. Csak 1853-ban kisérlelte meg egy batáviai követség javítani az A.-nal való viszonyon; egy másik követség fáradozásai folytán 1857. van Swieten által szerződés jött létre, amely szerint az akkori szultán a kalózkodást és emberáldozatokat megszűntette. Az acsinok azonban megszegték szavukat, hollandi lobogó alatt evező hajókat elfoglaltak, a keleti parton álló hollandi erődre lövöldöztek, és a háborut előrelátva 1868-ban a török kormányt hivták segítségül Hollandia ellen. Hollandia az 1824-ben Angliával kötött szerződés által még mindig annyiban kötelezve érezte magát, hogy A. ellen nem lépett föl ellenségesen. A két hatalom csak 1870. kötött ujabb szerződést; melynek értelmében az aranypart hosszában épült hollandiai erődöket Anglia kapta meg, minek fejében Hollandia A.-nal szabadon elbánhatott. Hollandia 1873 márc. 26-án háborut izent. A királyi palota ostromlása az elégtelen hadi erő és a kedvezőtlen időjárás miatt nem sikerült. A németalföldi kormány ekkor van Swietent nevezte ki főparancsnokká, kinek rendelkezése alá 12,000 főnyi hadsereget adott. A németalföldi katonák dec. 11-én kötöttek ki, dec. 26-án véres ütközetben győztek, 1874 jan. 4-én a királyi palotát, a kratont kezdtek lövöldözni, melyet nagy erőmegfeszítéssel jan. 24-én elfoglaltak. A parti államok radsái részint azonnal, részint később egymásután meghódoltak. Az ellenszegülés csak 1879-ben szűnt meg, mikor végre a németalföldi gyarmatok minisztere jelenthette a törvényhozási testület gyülésében, hogy a háboru A.-nal be van fejezve s az ország egészen alá van vetve. V. ö. Marsden «History of the Sumatra» (London 1811); Veth, «Atchin en zijne betrekkingen tot Nederland» (Leiden 1873); Gerlach «Atjih en de Atjinezen» (Arnh. 1873); Kepper; «De oorlog tusschen Nederland en Atchin» (Rotterdam 1873). Kielstra, Beschrijving van den Atjehoorlog (Haag 1884).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
