Achát
Achát (ásv., Achates sziciliai folyó után), nagyon fontos drágakő, vagyis olyan kő, melyből a legkülönfélébb ékességeket, dísztárgyakat és használati eszközöket köszörülik. A quarcnak egyik változata s pedig több quarcféleségnek keveréke. Kalcidon, opál és kristályos quarc váltakozó rétegeiből áll, melyek más-más szinüek lévén, az A. különböző szinü réteges szerkezetet, sávozást mutat. A sávozás, a rétegesség különösen teltünő a szép csiszolt darabokon. A sávok gyakran olyan vékonyak hogy több száz jut egy milliméterre. Leginkább gömbökben, mint az u. n. A.-mandulák találhatók, melyek idősebb eruptiv kőzetek üregeiben képződnek, honnét a kőzet szétmállása után lehullanak és másodlagos fekvőhelyre kerülnek. Az A.-mandulák közepét többnyire kalcit-ametiszt v. egyéb kristályos quarc tölti ki, sokszor egy keskeny, kívülről befelé vezetö csatorna az utat is jelezi, amelyen keresztül a kovasav az üregbe hatolt. Ritkán vizet is zár be, ilyenkor enhydrosnak is mondják (Uruguayból kerülnek ki szépeki. A változatosság az A.-ban igen nagy és ennek megfelelően sokazelnevezésük is, melyen az egyes rétegek a sávozatok ábrázolta formákra vonatkoznak. Ha a rétegek igen vékonyak és egyközösen váltakoznak egymással: szalagos A., ha a rétegek szinében a fehér és fekete sávozat igen feltünő: ónix vagy achatónix; ha vörös szinü rétegek fehérekkel váltakoznak: karneólónix, ha barna és fehér rétegek: szardónix; ha a szines rétegek karikákat mutatnak, karikás A., szemes A. v. szemes kő; ha az egyközös rétegek láthatóan többszörösen megtöröttek úgy, hogy ujabb achátanyag ragasztotta őket egybe: törmelékes v. breccsiás A.; ha a rétegek vonalai romokhoz hasonlítanak, romos A.: a zegzúgos vonalakban réteges achát némiképen a várfalak ki- és beszögellő vonalaira enrlékeztetvén: váras A.; ha moh forma rajzok láthatók benne (kloritszemecskék okozzák): moh-A. vagy mokkakő: van még felhős, képes klárisos, pontos, tájas, dendrites, szivarványos A. stb. A dendritesben különféle barna v. fekete szinü zárványok vannak a szivárványos pedig szinjátékától kapta nevét. Az A.-k természetes szine is sokszor eléggé szép; mangán és vasvegyületek festik meg. De a kereskedésbe hozottak többnyire mesterségesen vannak megfestve.
A festés azon alapszik, hogy az A. igen finoman likacsos, de a különböző rétegek likacsossága nem egyforma. Az egyik likacsosabb lévén, a szines folyadék gyorsabban ivódik fel belé, mint a másikba, mely esetleg egyazon idő alatt abból a folyadékból mitsem szív magába. Az A. darabot először híg méz- v. cukoroldatban 2-3 hétig, azután pedig rövid ideig koncentrált kénsavban főzik. Megszárítva csiszolják, egy napig olajban áztatják és korpával gondosan megmossák. A likacsokba hatolt mézet. a kénsav megszenesíti és az illető rétegek sötétebb szinüvé szürkévé, barnává v. feketévé válnak, a mézzel be nem ivódott rétegek pedig szinteleneknek maradván, a sávozásban a különféleség sokkal feltünőbb. Egyes kémiai szerekkel azután még élénkebb szineket is hozhatnak létre, minek következtében az eredetileg kevésbbé tetszetős színü A. nagyon tetszetőssé lesz. A festés előtt a követ sokszor égetik, illetőleg pörkölik, hogy eredeti szinét megváltoztassa. Az A.-t jelenleg leginkább köszörüsmalmokban nagy quarc-homokköveken köszörülik csiszolják és azután ólom- v. ónkorongokon tripolival, boluszszal (vasas föld) s vízzel fényesítik. A köszörülés munkája roppant fáradságos. A munkás alacsony lócán fekve szabad kézzel nyomja a követ a köszörükőhöz; azt mondják, hogy ez a fekvő helyzet elkerülhetetlenül szükséges, mert a munkás csakis így követheti szemével munkája minden egyes szakaszát. Az A.-ipar Németországban virágzik és alig van tárgya a német iparnak, mely a világon annyira elterjedt volna, mint a Németországban köszörült A. tárgyak. Leginkább űzik Idar és Oberstein városkákban (Oldenburghoz tartozó Birkenfeld hercegség, a rajna-nahei vasut mentén), ahol az egész lakosság egyébbel sem foglalkozik. Náluk az A.-köszörülés már régi, a középkorból eredő mesterség; Idarban már 1454-ben bányászták és köszörülték az A.-ot. Az első impulzust az ott bőségesen talált A.-mandulák szolgáltatták. A XVII. században az A.-köszörülés már erős lendületnek indult volt, de a legnagyobb lendületet az adta, hogy a XVIII. század második felében megkezdték az A.-t ezüstbe v. aranyozott tombakba foglalni, mi igen kedvelt portéka volt. 1813-ban jöttek rá az A. szinének megváltoztatására pörkölés által, 1819-ben egy idari kereskedő egy római, köszörüstől leste el az A. mesterséges festési módját s ez igen nagy mértékben felvirágoztatta az A.-ipart. 1834-ben erős mértékben apadt az Idar vidéki nyersanyag és már-már kifogyóban volt, midőn Dél-Amerikából, Braziliából és Uruguayból. kezdtek Obersteinba és Idarba szállítani. Ma majdnem kizárólag braziliai anyagot (Rio grande do Sul) munkálnak meg, mely Montevideo és BuenosAyres kikötőiből kerül oda, hogy mint kész áru onnan a föld legkülönbözőbb pontjaira, 1850 óta Afrika belsejébe is, vitessék. Az achát-köszörülő malmok száma 153, s bennök 1400 köszörüs dolgozik. A közönséges achát-tárgyakon kívül kameákat is készítenek, úgyszintén intagliókat. A bécsi császári kincstárban van egy 56 cm. hosszu egyetlen kőből megmunkált achát-tál, Drezdában pedig a. királyi gyüjteményben («Grünes Gewölbe») egyebek között egy achátból készült asztali készlet.
Hazánkban Erdélyben, különösen Tekerő (Déva és Zalatna között) és Torockó vidékén találni bőven achát gömböket; persze gazdátlanul, hasznosítatlanul hevernek egyéb kavicsokkal meg szintén csiszolásra érdemes quarcváltozatokkal együtt,. s ki tudja mennyi idő fog még eltelni, mig majd valaki rászánja magát értékesítésükre. Dr. Szterényi Hugó 1884-ben a «Magyar Nemzetgazda» I. évf. 7. számában hivta fel reájuk és egyéb értékesíthető hazai ásványfélékre a figyelmet. Az. A. Tekerő vidékén különösen a Valea Mizslokban van (l. dr. Primics Gy.: Vaskos quarcfélék előfordulása Tekerőn. Földtani Közlöny 1886) Torockónál pedig különösen a Fejérpatak, az Édeskő és a tor.-szent-györgyi Várpatak kavicsai között: (l. dr. Koch A.: Erdélyi tömör quarcváltozatok csiszolva. Kolozsvár, Orvos-természett. Ért. 1888).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
