VONÍT
VONÍT, (von-ít) áth. mn. vonít-ott, par. ~s, htn. ~ni. v. ~ani. 1) Valakit v. valamit megüt, s az illető eszközzel mintegy vonást csinál rajta; ráhúz. Mogyorópálczával jót vonitott rája v. rajta. 2) Vállmozgásra vonatkozva: vállat vonit, azaz, vállát megrántja, fölhúzza, s ez által azt jelenti, hogy az illető dolgot nem tudja, nem érti, vagy nem gondol vele, nem érdekli őt, nem bánja stb. Mindenre vállat vonít, s hallgat. 3) Mondják ebről, midőn félelem vagy fájdalom miatt különös metsző hangon kiált, p. midőn veszélyt érez vagy verést kapott. V. ö. UGAT, SZÜKÜL, CSAHOL. 4) Pesti G. meséiben elvonit am. elcsen „Mikoron az eb a mészárszékbe a mészáros elől egy darab húst elvonított volna“ (XLVII. mese). Továbbá: elévonít am. elévon, elévesz (CCLVIII. mese); és „elvonitá magát az erdőbe“ am. elvoná magát, elvonúla (CXXII. mese).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
