VÁD
VÁD, fn. és mn. tt. vad-at, harm. szr. ~a, v. ~ja. 1) Legszorosb ért. Molnár A. latinozata szerint megfelel neki a bestia, fera, dúvad, ragadozó vad, fenevad, azaz, magán járni szerető, vérengző, ragadozó állat, milyenek az orozlán, párducz, tigris, farkas stb. „A gonosz vad ötte meg őtet, a fene vad ötte meg Józsefet.“ (Káldi, Móz. 1. K.). 2) Szélesb ért. oly állatok neve, melyek ha magok között társasan élnek is, de az embereket kerülik, nem szelidek, nem háziak. Vad ló, vad szamár, vad macska, vad disznó, vad kecske, vad juh, vad lúd, vad récze, vad tyúk. A föntebbieket összetett főnévként is írják, mint alább. Fővad v. nagyvad a szarvas kizárólagos megkülönböztetése minden más vadtól. Rőtvad a szarvas, dámvad, őz és zerge. Fekete vad = vaddisznó. Az élvezhetők neve: jó vad. 3) Növényeket illetőleg, ami természeti állapotban, emberi mivelés nélkül nő, tenyészik; ellentétei: szelid, olytott, nemesített, házi, kerti. Vad alma, körte, szőlő, borsó, kender, len, saláta. Vad rózsa, szegfű. Vad gyümölcs. A szelíd gyümölcs is vad, mig meg nem érik, (km.). azaz, olyan izű, mintha vad volna. 4) Emberekre alkalmazva, akik még bizonyos szerkezetű polgári társaságba nem állottak, s nyers természeti állapotban élnek, földmiveléssel, mesterségekkel nem foglalkoznak stb. Szélesb ért. kik a müveltségben még kevés haladást tettek, durva, nyers erkölcsüek, milyenek a müvelt népek között is találkoznak, különösen, kik az emberi társaságot kerülik. Ezen fiú még nagyon vad. Vad indulat, vad düh, vad szokások, erkölcsök. Képes kifejezéssel: vadakat mondani, beszélni, amik a műveltség, okos ész szabályai ellen vannak. Ne beszélj oly vadakat. Vadra való am. teljes erejében levő, ki a vadakkal is megküzdeni képes. Nem nagy vadra való. (Km.). Mondjuk helyekről is, mennyiben vagy miveletlenek, vagy vad emberektől lakvák. Vad tájék, vad erdő, vad ország.
Midőn a vad főnév, vagy tulajdon értelemben vett melléknév, a vele viszonyló névvel közösb szokás szerint öszvetett szót alkot, p. vadbőr, vadnyom, vadhús, vadállat, vadkan. Ellenben átv. értelemben inkább elválasztva irjuk, p. vad indulat, vad harag, vad beszéd, vad íze valaminek. Egyezik vele a persa bad (malus, malignus; malum), honnan: badrám (immanis, ferus de bestiis feris, ferox indomitus de equo, mulo), bad zahrá (malignus; timidus, magyarul: vadas) stb. V. ö. VADON; VADÁSZ (1) és (2).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
