VACSORA
VACSORA, fn. tt. vacsorá-t. A szláv vecsera, Miklosichnál: vecserja szóból módosult; magyarosan: estebéd (= estveli ebéd v. evés) mint a déli evés: délebéd, az ozsonna: harmadebéd, a reggeli: éhomét, éjomét. V. ö. EBÉD. Szegény ebéd, melynek vacsorája nincsen. (Km.). A mely szolga elfelejt ebédet enni, megérdemli a jó vacsorát. (Km.). Vacsorára is kevés (a gyönge ellenség a hatalmasbnak. Km.) Vacsorát nem is lát, v. csillagot néz vacsorára (km.) azaz vacsorálás nincsen módjában, olyan szegény. Vékony vacsora, szegényes vacsora. Szentvacsora l. ÚRVACSORA.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
