TŰS
TŰS, (tű-ös) mn. tt tűs-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Egy vagy több tűvel ellátott, fölszerelt; a miben tűt tartanak. 2) Tűleveles pl. tűserdő, tűsfa. 3) Erdélyben, különösen Toroczkó vidékén am. tövis, tüske (Kriza J.). Innen származnak: tüske, tüshaj, tűses v. tüsses. 4) Önálló főnévként jelent tűcsinálót, s ekkor tárgyesete: tűs-t, tb, tűs-ök.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
