TAKARÍT
TAKARÍT, TAKARIT, (tak-ar-ít) áth. m. takarított, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. 1) Holmi életszükségekhez valót, pl. eleséget, pénzt öszvegyüjt, s mintegy a romlás, veszendőség ellen biztos helyen eltakar, beföd. Pénzt, eleséget takarítani. Szénát takarítani. A learatott gabonát betakarítani. 2) Ami elszórva, széthányva feküdt, halomra söpri, gyüjti. Öszvetakarítani az elszórt szalmát, szemetet, ganéjt, gizgazt. Kitakarítani a szobát, am. a benne levő szemetet öszveseperni, azután kivinni. Innen annyit is teszen, mint tisztít, csinosít, s ez értelemmel függ öszve a takaros, azaz, csínos, tiszta. 3) Valamit szem elől eltüntet, elsikkaszt, elvisz. Alattomban több holmit eltakarított. 4) Halottra vonatkozólag am. eltemet. A csatában elhullott vitézeket egy nagy sírba takarítani. Meghalt biz ő, már el is takarították.
Ezen igében az ít képző az alapigének értelmét mintegy hatályosabbá teszi, legalább ily viszony látszik rejleni a hasonló csavar és csavarít, peder és pederít, teker és tekerít, csikor és csikorít, kapar és kaparít, vakar és vakarít között.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
