TAKÁCS
TAKÁCS, fn. tt. takács-ot, harm. szr. ~a v. ~csa. Mesterember, ki különféle anyagú fonalakból holmi kelméket, pl. vásznat, gyolcsot stb. sző. A takács műeszközének neve: szövőszék. Közönséges, parragi, falusi takács. Műtakács, ki finomabb, sávolyos szöveteket készít. Harisnyatakács. Három takács egy ember. (Km.). Zöld hasú takács, gúnyos kifejezés. Takácsszinű ember, sápadt, halavány. Rugdalódzik, mint a takács.
Egyezik vele a szláv tkács, mely ismét a latin textor, tego (?), texo, teges szókkal áll alaphangi és értelmi viszonyban, t. i. tkáty szlávul am. szőni. Ide tartozhatnak a következő rokonságok: szanszkrit tvacs (takar és tok, takaró), tvacsá (tok, hüvely), tvacsan (ernyő, födél), görög τεγος, στεγος, magyar takar stb.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
