SZÁLL
SZÁLL, (szál-ol) önh. m. száll-t v. ~ott, htn. ~ni v. ~ani. 1) Általán bizonyos mozgással, ú. m. lépve, röpülve, jármüvön utazva valamely irány felé halad, hogy ott megtelepedjék, helyet foglaljon, vagy ideiglen tartózkodjék. Innen ez irányra mutató öszvetétek: beszáll, kiszáll, felszáll, leszáll, alászáll, elszáll, rászáll. Beszállani a fogadóba. Kiszállani a hajóból. Felszállott a páva vármegye házára. (Népd.). Leszállani a lóról. „Immár kedég ő leszállatta“ (jam autem eo descendente. Müncheni cod. János IV.). „Urnak kedég angyala idő szerént leszáll vala.“ (U. a. János V.). Szálla alá poklokra. (Hitforma). Elszállanak a madarak. A hollók rászállanak a dögre.
„Száll a madár ágrul ágra,
Száll az ének szájrul szájra.“ Arany J.
Száll az ének szájrul szájra.“ Arany J.
Az elrezzent verebek visszaszállanak a fára. Szembe szállani az ellenséggel, azaz, elébe lépni, s vele megküzdeni. Harczra, táborba, hajóra, tengerre szállani. 2) Mellékértelemben am. bizonyos helyen megtelepedik. Megszállott a raj. Valahová v. valakihez szállani. Megszállani valakinél, a fogadóban, honnan származékai: szállás, szálloda am. ideiglenes vagy állandó telepedési helyek. Megszállani a várat. 3) Átv. Szárába szállott az esze. Magába szállani, am. a külső tárgyaktól eszét elvonni, s annak működését önmagára fordítani. Szivébe szállani, erkölcsi belérzelmekre gerjedni. Szállj szivedbe, sirasd meg bűneidet. (Faludi). Felszáll, vagy leszáll az ára valaminek am. drágább, vagy olcsóbb lesz. Alászáll am. apad, fogy.
„Hazádnak szép vége mindenütt csonkán áll,
Sereged szép száma fogy, romol s szállton száll“
Sereged szép száma fogy, romol s szállton száll“
B. Balassa Bálint. ( A magyar nemzet romlott állapotjáról).
4) Átv. örökség vagy hagyományként általmegy, elébbi tulajdonosa után másnak jut. Apjának minden vagyona rászállott. Ez a jószág leányágra száll.
Ez igének első jelentésében a gyors mozgásnak, különösen a repülésnek alapfogalma rejlik, melyet a gyökszó sziszegő hangja utánoz; és legközelebb rokon szél (ventus) szóval; másod értelem benne az előhaladás, bizonyos helyre törekvés, illetőleg a mozgás utáni megtelepedés. Alakjára hasonló hull, ill-an, vill-an igékhez, melyekben a kettőztetett l az alapfogalom nyomatékosságát, vagy belerejét látszik kifejezni. A régiek, mint Molnár, Pázmán, némely származékait egy l betűvel irták, mint: szálankozik, szálong, szálinkozik; azonban a régieknél a kettőztetett belükre különös figyelem nem fordíttatott. Egyébiránt a következetesség, valamint a közösebb szokás a származékokban is kettőztetést ajánl; ellenben egy l betüvel irandó a felköszöntésben divatos szálok az úrhoz vagy az úrnak, melyre ezt szokták felelni: halljuk a szép szót, mert ez am. szólok, t. i. a sza gyöktől, melyből a szav, szavas, szaval, szavatos fejlődtek ki; ugyanezen ige rejlik ama közmondatban is: aki másnak rosz tanácsot ad, maga fejére szál azaz szól. Érsekujvárott még az ujabb időkben is a városi hirdető így szokta kezdeni beszédét: „Uraim, dobszálva és publikálva tudtára adatik kigyelmeteknek“ azaz, dobszólva, vagy dobszóval.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
