PÓCZIK
PÓCZIK, (pócz-ik vagyis: polcz-ik) fn. tt. póczik-ot, harm. szr. ~ja. Sárból csinált padka, a falusi házak előtt, vagy kályha előtt, kemencze tövében, melyen üldögélni, illetőleg fekünni szoktak. Vasárnap este kiülni a póczikra. Kemenczepóczikon hálni. A polcz (pócz) szónak kicsinyített származéka. A székelyeknél: puczok, puczik, Abaújban: koczik, Mátyusföldén: tűzhely, elrontva: tüszely.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
