OKVETETLEN
OKVETETLEN, OKVETLEN, (ok-vet-[et]len), ösz. mn. 1) Emberről szólva am. ellenvetés, mentegetődzés, halogatás nélküli; így használják a székelyek, midőn a szófogadó, engedelmes embert, munkást okvetetlennek mondják. 2) Cselekedetre vonatkozva, amit halasztani nem lehet, ami semmi esetre el nem maradhat, szükségkép következő. Okvetetlen segítségre van szükségünk. Okvetetlen eredmény. Határozóként am. okvetetlenül, mentegetés vagy halogatás nélkül.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
