MEGY, (1)
MEGY, (1), (me-gy) önh. Rendhagyó igéink egyike, melynek tiszta gyöke vagy gyökeleme me megvan a szanszkrit: maj, latin: meo, finn: menen (menek), persa á-me-den stb. szókban is; s mint olyan egy osztályba tartozik a těsz, věsz, lěsz, visz, hisz igékkel, melyeknek tě, vě, lě, vi, hi gyökeiből leszen tehető: těhet, věhet, lěhet, vihet, hihet, valamint a meből mehet. Továbbá, valamint amazok fölveszik az ěn szótagot, těsz-ěn, věsz-ěn stb., úgy ez is: megy-ěn. A me harmadik személye men, vagy tájdivatosan mén. A megy tőigéből csak a megyek, a megnyújtott mégy, és megyünk származnak; a többi idő- és személyragokat a men tőige veszi föl, sőt másképen a föntebbieket is, úgymint: menek (v. megyek, tájdivatosan mengyek), mensz, szokottabban: mész, (a tiszta me gyöktől, me-esz), men (v. mén), menünk (v. megyünk), mentěk, mennek; első múlt: menék, menél, mene stb.; második múlt: mentem, mentél, ment stb.; jövő: menenděk, menendesz, menend stb.; parancs.: menj; határtalan: menni; ohajtó: mennék, mennél, menne; részesülő: menő, ment, menendő. 1) Szoros ért. lábain lépve bizonyos helyről tovább-tovább halad. Sebesen, lassan, sántikálva menni. Egyenesen, majd jobbra, majd balra térve menni. Faluról városba, városból falura menni. Rétre, szőlőbe, hegyre menni. Templomba, tanodába, szinházba menni. Ki kapálni, ki szántani, ki aratni megy. Mentěn menni am. sietni, folyvást menni. Bemenni a házba. Kimenni a mezőre. Kimenni az udvarból, a határból. Fölmenni a toronyba, a magas hegyre. Lemenni a dombról. Lemenni a völgybe. Elmenni a társaságból. Visszamenni az elhagyott helyre. Átmenni a hidon, az erdőn, a vizen, a sáron. Tilosba mennek a lovak. Vizre megy a csorda. A juhok a kolompos ürü után mennek. Különbözik tőle a jön, hogy ez közelünkbe való mozgást vagy érkezést, a megy pedig távolodást jelent (nem egészen ily viszony létezik a német kommen és gehen között), pl. egyik jön, másik megy. Tegnap jöttünk, s ma már megyünk. Honnan jöttök, és hová mentek? A megy igében tehát alapfogalom a távolodás, a jön-ben pedig a közeledés; ezért nem mondhatjuk: menj ide hozzám, hanem: jőjj ide; vagy nem mondhatni: jőjj innen tőlem, hanem: menj innen tőlem; és mást jelent: jövök hozzád, mást ismét: megyek hozzád; amaz azt teszi, hogy a beszélő távolról megindúlva már a másik személy közelébe érkezett; ez pedig hogy még a távolban van, és most indúl, vagy közeledni kezd a másik felé. De ha valamely távolsági pont mint megérkezési hely tűzetik ki, akkor a jön ige használható, pl. Eljősz-e Pestre, mikor ott leszek? Amint oda jöttünk (érkeztünk) ismerőseink legott előnkbe siettek. Miért nem jöttél te is oda? De ezen esetben is a távol hely közeledési pont gyanánt áll. – A jár és megy között pedig azon különbség van, hogy az első gyakori, ismételt, vagy folytonos mozgást, a megy pedig egyszerü távozást jelent, p. aki templomba jár, az gyakran, vagy többször megy oda, aki templomba megy, az csak egy izben teszi azt. V. ö. JÁR. 2) Szélesb ért. bizonyos helyről kiindulva tovább halad, vagy mozog, akár lépve, akár repülve, akár úszva, akármiféle mozdony által stb. Kocsin, lóháton, gyalog, hajón menni. Férjhez menni. Megy a kocsi, ha húzzák. Megy a hajó, ha a viz vagy szél viszi. A Dunán sok jég megy. 3) Mint mozgást jelentő ige, átv. ért. használtatik oly cselekvések, vagy állapotok kifejezésére, melyek többé-kevesbbé mozgásra, vagy távolodásra, vagy haladásra vonatkoznak. a) Erőszakos mozgást jelente mondatokban: Neki menni valakinek am. megtámadni. Még az ördögnek is neki megy. Rajta menni az ellenségen am. megrohanni.
„Üstökbe ment (kapott) Jancsi csatlós a kocsissal.“
Csokonai.
b) Haladás, vagy bizonyos állapotra jutás fogalma van ezekben: Megy az idő. Megy-e a munka? Biz a lassan megy. Sehogy sem megy. Nem úgy megy az. Jól megy dolga. Roszul megy a sorsom. Nem megy a kereskedés. Annyira mentek, hogy egymás hajába kaptak. Ezen emberrel semmire sem lehet menni. Jóval többre mehetsz vele. Nagyra menni. Fölmegy, lemegy a gabona ára. Sok kevés sokra megy. (Km.) Egy évi kiadása ezerekre megy. Az építésre minden pénze ráment. Merre megy ez az út? c) Sajátságosak az ily mondatok: Elment az esze, a sütnivalója. Elment a haja, a szőre, am. kihullott. Sok dolog feledékenységbe megy. Az semmikép nem megy a fejébe, am. eszével nem fogja fel, vagy nem akarja hinni. Fejébe ment a bor, am. megrészegedett. Beszéde oda ment ki, hogy... Ez a mellé megy, amit te mondtál, am. oda tartozik, olyanforma. Elment tőle a gyerek (időnek előtte). Sok vér ment el tőle. Kárba ment minden költsége. Reményünk füstbe ment, am. eltünt. Tüske ment a lábába, am. akadt. E zsákba két mérü belemegy, am. belefér. Félre-ment, am. szükségre ment.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
