MAGABÍRÓ
MAGABÍRÓ, (maga-bíró) ösz. mn. 1) Aki anynyi erővel bir, hogy másra, más segítségére nem szorúl. Magabíró embert nem szükséges vezetni. „Ismeg eluntaták (unszolák) Jupitert (t. i. a békák) hogy adna oly királt nekik, ki ugyan vitéz és magabíró volna.“ Pesti G. meséi. 2) Kinek saját szükségeihez mérve, elegendő vagyona van. Jó magabíró, leginkább a középrendüekről mondják. 3) Különösen a kedélyre vonatkozólag, ki magát mérsékelni képes, kit az indulatok el nem ragadnak, ki magával bír, ki magán uralkodik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
