LŐK, (1)
LŐK, (1), (le-ő-k) fn. tt. lők-öt. A székelyeknél Kriza J. szerént am. likas térség magas helyen. Szabó Elek szerént: lőke. Csaknem egészen egyezik vele mély hangon: lók, rokon lék, lik, lyuk szókkal. Szabó Dávidnál lök rövid ö-vel am. lapácz, egyenes föld. Kriza Jánosnál lok szintén rövid o-val van írva. Molnár Albertnél pedig lök am. locus declivis, (Abhang), ugyanaz ami lejtő. Egyébiránt V. ö. LÓK, és LŐKE.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
