KÉSLEL
KÉSLEL, (kés-ěl-el) áth. m. késlel-t. Valakit, vagy valamit fentartóztat, vagyis akadályoz, hogy bizonyos útat, járást annak idejére be ne végezhessen, vagy valamit a rendelt időben végre ne hajthasson. Valakit utjában, munkájában késlelni. „Ne akarj minket késlelnie.“ Debreczeni Lk. „Késleli vala őtet az bemenéstől.“ Góry-cod. „De az urakat igen kéretik, hogy ő kegyelmek te k(egyelmedet) meg ne késleljék.“ Levél 1540. évből. (Szalay Á. gyüjt.). „K(egyelme)d írna uramnak, ne késlelné ott az legényt.“ Levél 1556. évből. (Szalay Ágoston. gyüjt.). Önhatólag is, (,késedelmez‘ értelemben): „Az hatalmas Istenért kértem, hogy ne késleljenek, azért én ne legyek az oka, hanem ők, ha mi történik.“ Ugyanott, ugyanazon évből.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
